Egy nap alatt több százan tiltakoztak a Niedermüller-féle parkolási büntetőadó ellen
Ezentúl egy erzsébetvárosi lakosnak 72 ezer forintot kell fizetnie azért, hogy a második autója a ház előtt parkolhasson.
Olyan kultúrnegyeden dolgozunk, ahol ahol nem a „nemzeti kultúra” kizárólagossága és kirekesztő gyakorlata uralkodik.
„Erzsébetváros az utóbbi években, évtizedekben a »bulinegyed« okán vált híressé, vagy még inkább hírhedtté. Több száz kocsma néhány utcában, az egyik helyről a másikra vonuló kocsmaturizmus, az államnak évente mintegy 6 milliárd forint tiszta bevétel, és persze mindennek a másik oldala a zaj, a kosz, a tömeg, egyre inkább a drog és a prostitúció. Miközben egész utazási irodák szerveződtek arra, hogy ide hozzák a turistákat, ide, ahol »mindent szabad«. Az előző önkormányzat pedig az égadta egy világon semmit nem tett, hogy ezen a helyzeten legalább valamennyit változtasson.
A »bulinegyedet« betiltani nyilván nem lehet, de szabályozni kell. Ha szükséges, akkor büntetni. És ezt meg is tettük. De teszünk még valamit. Azon dolgozunk, hogy Erzsébetváros ne »bulinegyed«, hanem kultúrnegyed legyen. Azon dolgozunk, hogy Erzsébetvárosban Budapest vibráló, európai szintű művészeti és kultúrnegyedét teremtsük meg. Olyan részét a városnak, ahol korlátozzuk az autóforgalmat azért, hogy legyenek zöld sétálóutcák, közösségi terek, teraszok, kávéházak, ahol az emberek beszélgetni tudnak egymással, legyenek galériák, ahol érdekes és nagyszerű kiállítások vannak, szabadtéri koncertek és színházi előadások, amelyek elgondolkoztatják a nézőket, ahol otthon tud lenni a street art, ahol vannak kis művészeti design boltok, könyvesboltok, és folytathatom. Ahova szívesen jönnek olyan fiatal művészek, akik szeretnék kipróbálni magukat, akik progresszív, avantgárd, underground, vagy bármilyen más olyan művészetet, kultúrát képviselnek, ami nem találja a helyét a hivatalos kultúrpolitikában.
Mi olyan kultúrnegyeden dolgozunk, ahol ahol nem a »nemzeti kultúra« kizárólagossága és kirekesztő gyakorlata uralkodik, hanem a művészet és a kultúra megkérdőjelezhetetlen szabadsága. Ahol a szabadság, a befogadás, egymás elfogadása mindenki számára magától értetődő. Ahol a szabad művészet és kultúra elválaszthatatlan a szociális érzékenységtől, a rászorulókkal való szolidaritástól, egymás megsegítésétől. S így, ezen az úton lesz a kultúrnegyedből a demokrácia, az európaiság, az összetartozás kis szigete. Ezt fogjuk megteremteni.”
Fotó: Google Maps