Azt tették, amit mondtak 1956-ban

„Keleti Károly utcai szülőházam még felnőttkoromban is viselte az 56-os harcok nyomát, ahogy szeretett fővárosunk számos épülete. Budapest volt a megszálló szovjetek elleni harc legfontosabb színtere. A golyónyomok mára többnyire eltűntek, ’56 eseményeit a szüleink, nagyszüleink történetei, könyvek, fényképek, dokumentumok és kollektív emlékezetünk őrzi.1956-ban sok tízezer szabadságharcos, köztük a budapestiek is a Corvin köztől a Széna térig, azért harcoltak és haltak meg, hogy ma szabad és független országban élhessünk. Budapest megszületése óta a magyar szabadság fővárosa, és ’56-ban is hatalmas áldozatot hozott a szabadságért. Gyakran elgondolkodtam azon, vajon én mit tettem volna, hogyan viselkedtem volna akkor, ha abban a korban élek. Persze mindannyian szívesen képzeljük el magunkat hősként, de a valóság sokszor kegyetlenebb a képzelőerőnél.

1956-ban is voltak hősök és árulók, bátrak és gyávák. Az én hőseim azok, akik meghallották, mert figyeltek rá, hogy mit akar a nép. Mertek következetesen cselekedni. Azt tették, amit mondtak. Nekem ma, 65 évvel később ez a magyar október legfontosabb üzenete. Hogy nem szabad olyan politikát folytatni, ami szembemegy a népakarattal. A kétharmados parlamenti felhatalmazáson túl ezért tartom olyan fontosnak, hogy saját életükről, saját jövőjükről két választás között is megkérdezzük honfitársainkat. A Hegyvidék és Bel-Buda képviselőjelöltjeként is ez az elv vezérel. Ki más dönthetne arról, hogy mire van szüksége, mint maguk a budai polgárok? Ezért keresek minden alkalmat a velük való beszélgetésre. Hiszek benne, hogy a viták, véleménycserék és a beszélgetésekből születő közös megoldások visznek előre. Az a helyes út, amin mindannyian szívesen megyünk végig.

Nemcsak szűkebb hazám, Buda, hanem Budapest, ez a szabadságért oly sok véráldozatot hozott város is olyan vezetőket érdemel, akik mernek cselekedni, és azt teszik, amit mondanak. Olyan vezetőket, akik figyelnek az itt élők szavára. Tudnak kérdezni és tudnak hallgatni, amikor figyelni kell. Városépítőként és budapestiként is szívből kívánom, hogy Budapest polgárai megkapják, azt az odaadó figyelmet, amit megérdemelnek. Hogy ne kösse gúzsba az itt élőket egy rosszul működtetett város minden nyűgje-baja, hogy a kényelem, a biztonság, az otthonosság nyújtotta szabadságot élhesse meg minden városlakó. Ami tőlem telik, megteszem. Mindig nyitott vagyok az értelmes vitára a főváros vezetésével, hiszek az együttműködésben, és keresem a módját, hogy hogyan segíthetem a város ügyeit.

1956 eseményeiről mi budapesti emlékeket őrzünk, de a forradalomban az egész ország részt vett, és egész Magyarország újjászületett. 1956 hőseinek köszönhetjük, hogy ma bátor, önazonos, életerős és sikeres nemzet lehetünk. Olyan, amelyik képes megrázni magát és kiemelkedni egy világjárvány pusztításából, amelyik pár hónap alatt képes talpra állítani a gazdaságát, megóvni, segíteni polgárait. Hiszem, hogy azért vagyunk képesek erre, mert minden másnál erősebben él bennünk a szabadság vágya. ’56 örökösei vagyunk mindannyian. Egy nemzet, amely »nem sokaság, hanem lélek, szabad nép«, ami csodálatos dolgokra képes, mert szabadságvágya örök.”

Fotó: Földházi Árpád