Radikálisan átalakítaná a magyar egészségügyet a Tisza Párt kiszivárgott terve: az állami ellátást profitorientált magánbiztosítók vennék át. Tóth Erik, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója szerint nem véletlen, hogy a Tisza az egész kampány alatt igyekszik kerülni a téma mélyebb megvitatását.
Bár vannak témák, amelyek az utóbbi időben megelőzték az egészségüggyel kapcsolatos kérdéseket a választók érdeklődésében – az orosz-ukrán háború, a gazdasági és munkahelyteremtéssel kapcsolatos ügyek vagy az energiapolitikai döntések is – az egészségügy továbbra is sokak számára fontos terület. Így az is, mit tervez vele a a Tisza Párt.
Mint Tóth Erik, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója lapunk kérdésére rámutat:
„a választók általános problématérképén a közegészségüggyel kapcsolatos kérdések az utóbbi 3 évtizedben rendre előkelő helyen szerepeltek”.
Az Eurobarometer 2025 novemberi felmérése szerint – amelynek adatfelvételét, mint hozzáteszi, nem jelezték, hogy ki rögzítette Magyarországon – a magyar közvélemény az európai átlaghoz hasonlóan várja el azt a közösségi intézményektől, hogy prioritásként tekintsenek a közegészségüggyel kapcsolatos kérdések kezelésére.
Ugyanakkor, mint Tóth hozzáteszi, a magyar közpolitikai vitákat időről időre meghatározza az egészségüggyel kapcsolatos álláspontot ütköztetése, amelyet azonban
„a Tisza Párt a választási kampányidőszakban igyekezett minél nagyobb ívben elkerülni”.
Éppen ezért okozhatott nagy sokkot a Tisza Párt tavaly novemberben kiszivárgott programja. A markánsan balliberális fordulatot előkészítő több száz oldalas megszorítócsomag szerint a párt egyetlen mozdulattal húzná ki a tartóoszlopokat az egészségügyi rendszer építménye alól. A terv lényege a privatizáció: az állam jórészt kivonulna az egészségbiztosításból, az ellátást pedig nyereségorientált magánbiztosítók finanszíroznák, méghozzá különböző csomagok szerint, és annak függvényében, ki mekkora díjat fizetett be, vagyis: milyen csomagra volt pénze. Az egészségügy dolgozói továbbra is közalkalmazottak lennének, ám bérüket az állam helyett magáncégek fizetnék.
Talán nem véletlen, hogy, mint Tóth megjegyzi,
Kulja András tiszás EP-képviselőt leszedték, majd a Tisza konvergenciaprogramjának kiszivárgása után jegelték a párt szakpolitikai elképzeléseinek narrációját is”,
különösen azután, hogy Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár Kulja Andrással folytatott vitájában nyilvánvalóvá vált, hogy míg előbbi szakmai és professzionális érveket hozott, az ellenzéki politikus a protesztpárti rágalmazások talaján mozgott csak otthonosan. A Tisza most olyan ígéretekkel igyekszik megfelelni az egészségügyi kérdésekre, mint amit csütörtökön Veszprémben mondott magyar Péter, aki fogadkozott, hogy igyekeznek több mint húsz egészségügyi szakembert bejuttatni a Parlamentbe. Hogy ez mennyiben garantálná az egészségügyi rendszer észszerű és emberi fenntartását (nem hogy pozitív reformját), arról nem szólt a fáma.
Ezt is ajánljuk a témában
Az ATV Egyenes beszéd című műsorában a vitázó felek három, előre egyeztetett témakörben ütköztették érveiket. Míg az államtitkár tényekkel szembesítette a tiszás politikust, az főként csak a nézők érzelmeire igyekezett hatni. Az is elhangzott, hogy míg Takács Péter minden szakmai konferencián részt vett, addig Kuljával egyen sem találkozott.
De menjünk vissza a terv gyökeréig: a Tisza Párt kiszivárgott tervének legfontosabb momentuma, hogy megszűnne a munkavállalói járulék és a szociális hozzájárulási adó. Helyette célzott járulékokat vezetnének be, amelyek közvetlenül kapcsolódnának az adott közfeladat ellátásához, például a nyugdíjhoz vagy az egészségügyhöz. Utóbbi esetében bevezetnének egy úgynevezett egészségügyi fenntartási és közegészségügyi alapot, aminek forrása egy ötszázalékos közteher volna, amit minden típusú jövedelemre kivetnének. Ebből finanszíroznák az egészségügyi intézmények fenntartását és a közegészségügyi programokat.
Nem ez volna az egyetlen sarc, ugyanis bevezetnének egy úgynevezett szolidaritási egészségügyi alapot, amelynek mértéke két százalék volna. Ebből finanszíroznák a hátrányos helyzetűek alap- és sürgősségi ellátását és gyógyszertámogatását.
És még nincs vége a sarcok sorának: ha a reform hatályba lép, – amihez először „választást kell nyerni”, hogy egy klasszikust idézzünk – mindössze 30 nap lesz arra, hogy biztosítót válasszunk. Ennek hiányában ugyanis csak a szolidaritási alap által fedezett alap- és sürgősségi ellátásra leszünk jogosultak.
Ez azt jelenti, hogy egy komolyabb műtétért már mindenkinek külön kellene fizetni.
Arra, hogy mennyi volna az annyi, a Tisza Párt terve nem tér ki. Valószínűleg nem kevés, már csak azért sem, mert az ezeket az ellátásokat biztosító úgynevezett szolidaritási alapba a magánbiztosítóknak is be kellene fizetniük profitjuk 20 százalékát adóként. Márpedig a profitorientált magánbiztosítók az így kieső bevételüket várhatóan az ügyfeleikre, jelen esetben a betegekre terhelnék.
Itt jön a következő adónem: a magánbiztosítók szabadon alakíthatják csomagjaikat az alapellátástól a prémium szolgáltatásokig, a magyaroknak azonban legalább a bérük 8,5 százalékát be kellene fizetniük. Ez azonban mindössze a legalapvetőbb szolgáltatásokat biztosítaná a munkavállalók számára.
Ott tartunk tehát, hogy egy átlagbért kereső dolgozó csak azért, hogy alapellátást kapjon, a jövedelme legalább 15 százalékát fizetné be. Ebben nincs benne semmi „extra” szolgáltatás, még egy mandulaműtét sem.
Összehasonlításképp, a jelenlegi törvények szerint minden munkavállaló munkabéréből 18,5 százalék társadalombiztosítási járulékot von le az állam, ebben benne van a 10 százalék nyugdíjjárulék, a 7 százalék egészségügyi szolgáltatási járulék és a 1,5 százalék munkaerőpiaci járulék. Ez biztosítja a munkavállaló és az általa eltartott gyerekek teljes körű egészségügyi ellátását, a táppénzt, az álláskeresési jutalékot (90 napig a korábbi átlagos munkabér 60 százaléka), és természetesen a nyugdíjat.
És itt jön a lényeg: ahhoz,
hogy az említett „szolgáltatásokhoz” hozzájusson az ember, természetesen külön biztosításokat kellene kötni
– hiszen amennyiben valaki mondjuk betegség miatt egy időre munkaképtelen az alapcsomagért biztosan nem kapna táppénzt, de keresetpótlást is csak akkor, ha volna erre vonatkozó biztosítása.
A legdurvábbnak tűnő elképzelés, hogy a Tisza Pártnak tulajdonított megszorítócsomag szerint még
a gyerekeknek és a nyugdíjasoknak sem járna teljes körű egészségügyi ellátás.
Ahhoz, hogy ezt megkapják a tervezet által csak „eltartottként” emlegetett gyermekek és a nyugdíjasok, szintén külön biztosítást kellene kötni. Nem nehéz elképzelni, hogy amennyiben csak az alapellátásért a munkabér 15 százalékát kellene befizetni, akkor az említett „szolgáltatásokért” még mennyit kérnének a biztosítók, abba már nem is érdemes belegondolni, mi van akkor, ha valakinek komolyabb orvosi beavatkozásra volna szüksége.
Ráadásul nem lehetne előre tervezni az anyagiakat sem, hiszen a díjak meghatározására jogosult profitorientált biztosítók évente felülvizsgálnák szerződéseiket és díjszabásukat, tehát könnyen előfordulhat, hogy akár egy év múlva jóval többet kell fizetni már az alap egészségügyi ellátásért is.
Azt pedig, hogy mennyi az annyi, vagyis mennyit kellene fizetnie az egészségügyi ellátásért a szerződő félnek, az autók kötelező biztosításánál jól ismert bonus-malus rendszerhez hasonlóan szabnák meg a biztosítók. Csak itt nem a balesetmentes vezetés számítana, vagy az autó kora, hanem az, hogy milyen egészségügyi kockázatokkal él az ember. Vagyis, például azoknak, aki dohányoznak, nem mozognak vagy alkoholt fogyasztanak jobban a pénztárcájukba kellene nyúlniuk, mint azoknak, akik sportolnak, vagy szűrővizsgálatokra járnak. Arra a nem elhanyagolható aspektusra, hogy ezt ki és mégis hogyan ellenőrizné, nem térnek ki a dokumentumban, ahogy arra sem, hogy az éves felülvizsgálatot ki végezné.
Azt, hogy a magánbiztosítók bevonásának komoly veszélyei lehetnek, még a dokumentum alkotói is beismerik.
Példaként említik, hogy a nagyobb tőkével rendelkező biztosítók túlzottan dominálják majd a piacot, ami a verseny gyengüléséhez, a biztosítási díjak emelkedéshez és innováció hiányhoz vezethet. Vagyis nem szükséges ahhoz egészségügyi közgazdásznak lenni, hogy lássuk, nagyon is reális veszély, hogy sok pénzért sem kap majd a beteg megfelelő ellátást.
„A kiszivárgott programban szereplő javaslatok hozzá nem értésről és totális egészségügyi rendszerváltásról tanúskodnak: az egyik legkomplexebb szakpolitikai közszolgáltatást érdemi rálátás és vita nélkül állítanák át egy fizetős, magánbiztosítok bevonásával a betegek érdekeit figyelmen kívül hagyó, szerintük jobb ellátórendszerré”
– fogalmaz Tóth Erik. A kutatási igazgató szerint dióhéjban annyi áll a javaslatban: aki nem fizet, nem kap ellátást. „Aki nem tudná fizetni a biztosítási díjat – mert váratlan kiadás éri, vagy mert ad absurdum elveszíti a munkáját – annak a kezelését a kórház elutasíthatná. Ennek egyik első lépése a magyar adópolitikai rendszer átalakítása – többkulcsos SZJA bevezetésével – és több olyan elemmel, amelyek igazodnak az Európai Bizottság által megfogalmazott országspecifikus ajánlások tartalmához”.
Ez pedig minden, csak nem a Tisza politikusai által hangoztatott „igazságos és betegközpontú egészségügy” irányába mutat.
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt
Továbbra is zajlik a közvélemény-kutatások „háborúja”, utánajártunk, mekkora a valós különbség a Fidesz és a Tisza között.
Égető kérdéseket vitattak meg.
Velünk fizettetnék meg Zelenszkij zsarolásának az árát.
Mindvégig állították, hogy meg van rongálódva a vezeték és nem tehetnek az ukránok semmiről, de ezek mára rosszul öregedő mondatok lettek.
Vége a mellébeszélésnek: Szijjártó Péter szerint reménytelen a háború, miközben magyarokat visznek el golyófogónak.
Kerner Zsoltnak egy Kövér Lászlóval kapcsolatos szóvicc jutott eszébe.
A vezető elemző az esetből levonta a tanúságot: „Hann Endrének és a Mediánnak egyetlen szavát sem szabad elhinni”.
A török kormány rendkívüli intézkedéseket mérlegel, határzárakkal és pufferzónákkal készül.
Egyre több országot ér el a háború szele.
