Háborúk és energiaválságok hizlalják a tiszás politikusok shelles vagyonát

Két Tisza párti politikus, Bujdosó Andrea és Kapitány István esete rávilágít arra a kellemetlen összefüggésre, amely a párt háború- és szankciópárti retorikája és a politikusok személyes anyagi érdekeltsége között áll fenn. Míg ők az orosz energiaforrásokról való mielőbbi leválást szorgalmazzák, addig személyes vagyonuk – a Shell-részvényeiken keresztül – szorosan kötődik az Európát sújtó energiaszankciók fenntartásához és a háborúk elhúzódásához.

A történet középpontjában a Shell óriáscég áll, amelynél mindketten hosszú éveket dolgoztak, és amelynek részvényei az ukrajnai háború kitörése óta meredek emelkedésnek indultak. A háború előtt évekig csökkenő árfolyam (2021 végén 43 dollár) az orosz energiahordozók európai kiszorításával párhuzamosan kezdett el kilőni. 2024 végére már meghaladta az 65 dollárt, napjainkra pedig elérte a 83 dollárt is. Ez a közel megkétszereződött érték önmagáért beszél: a háború és a szankciók nyertesei között ott vannak a nagy energiavállalatok és részvényeseik.

A Kapitány-modell

Kapitány István 1987-ben lépett be a Shell világába, és onnantól kezdve 37 éven át a globális olajóriás kötelékében építette karrierjét. Ebből egy teljes évtizeden keresztül – 2014 és 2024 között – a vállalat globális ügyvezető alelnökeként (Executive Vice President) ült a döntéshozatal legfelső szintjén. Ha valaki ismeri a globális multicégek javadalmazási rendszerét, pontosan tudja: ebben a pozícióban nem csak fizetést kap az ember. 

 A kérdés tehát nem az, hogy Kapitány kapott-e jelentős részvényjuttatást, hanem az: mekkora csomagról beszélünk valójában?

Bár Kapitány személyes portfóliója nem nyilvános, a Shell vezetőinek közzétett javadalmazási adatai alapján nagyságrendi becslés aránylag biztosan készíthető. A vállalatnál az ügyvezető alelnökök fizetési struktúrája három pilléren áll: alapbér, éves készpénzes bónusz, valamint hosszú távú, jellemzően teljesítményalapú részvényjuttatás. Ez utóbbi teszi ki a csomag legjelentősebb részét. A nyilvános vállalati dokumentumok alapján az EVP-k – a Kapitányhoz hasonló ügyvezető alelnökök – a fix fizetésük 200–300 százalékának megfelelő értékű részvényt kapnak évente, amelyeket több évig kötelesek megtartani. A konstrukció célja világos: a menedzsment érdekeit a részvényesi érdekekhez kapcsolni.

Ráadásul a háborút és az energiapolitikai felfordulást megelőző években – amikor az olaj- és gázszektor még nem “robbant be” ennyire – az ügyvezető alelnökök teljesítménytől függően akár 50–150 ezer részvényt is kaphattak évente. Ha tehát csak Kapitány tízéves EVP-időszakát vizsgáljuk, és még kifejezetten visszafogott, évi 50 ezer darabos átlaggal számolunk, akkor is legalább félmillió Shell-részvény jön ki. 

Energiaválság mint üzleti modell

2022. február 24-én – az orosz-ukrán háború kitörésének napján – egy darab Shell-részvény 52 dollárt ért. Négyszázezer részvény ezen az árfolyamon 20,8 millió dollár, azaz 6 milliárd 552 millió forintnak felelt meg.

2026 január 26-án - vagyis a Barátság-kőolajvezeték leállása előtti utolsó kereskedési napon – egy darab Shell részvény 74 dollárba került, ami 500 ezer részvénnyel számolva 37 millió dollárt, tehát 12 milliárd 284 millió forintot ért.

2026. február 27-én – az iráni háború kitörése előtti utolsó kereskedési napon – a Shell papírjai már közel 84 dollárért cseréltek gazdát, vagyis Kapitány István feltételezett részvény csomagjának értéke elérhette a 42 millió dollárt, ami aznapi árfolyamon 13 milliárd 398 millió forintot jelentett.

Azonban a Shell versenyfutása itt nem állt meg: a háború kitörése és a Hormuzi-szoros lezárása miatt tovább emelkedett az árfolyam. Cikkünk írásának idején a Shell részvényei 84,25 dolláron állnak, ami nem tűnik nagy különbségnek amíg kontextusba nem helyezzük. Azonban ha 500 ezer részvénnyel és a mai dollár-forint árfolyammal számolunk akkor kiderül, hogy 

És ebben még nincs benne az osztalék. A 2014 és 2024 közötti időszakban az 500 ezer darabos becsült csomag hozzávetőleg további 23,4 millió dollár osztalékot termelhetett – ez mai árfolyamon több mint 7,5 milliárd forint. A részvényérték és az osztalék együtt így már húszmilliárd forint körüli nagyságrendet jelent.

Hiszen Kapitány nem csupán tíz évet töltött alelnökként, hanem előtte további közel huszonöt évet a vállalatnál – olyan időszakban, amikor a részvényopciók és ösztönző programok már bőven a rendszer részét képezték. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy ilyen karrier mellett más, energetikai vagy multinacionális érdekeltségekben tartott befektetések is életszerűek.

A másik Shell-es nyerészkedő

Azonban nem Kapitány István az egyetlen a Magyar Péter pártjában, aki nagyot szakít Shell részvényeivel a háborúkon és az azok miatt kialakuló energiaválságokon.  A Tisza Párt fővárosi frakcióvezetője, Bujdosó Andrea 12 322 darab Shell-részvénnyel rendelkezik – derült ki a politikus vagyonnyilatkozatából.

Shell részvényeiről a HírTV riportere is kérdezte Bujdosó Andreát. Az országgyűlési képviselőjelölt először hárítani próbálta a riporter kérdéseit, majd elárulta: valóban rendelkezik Shell-részvényekkel. Ezt követően pedig – nem meglepő módon – rögtön az orosz gázról való leválás előnyeiről kezdett beszélni Bujdosó Andrea.

A képviselőjelölt vagyonnyilatkozatai szerint a kérdéses részvénypakett már a tulajdonában volt, és annak száma nem is növekedett legfrissebb nyilatkozatának leadásáig – 2026. január 23-ig. Ez alapján, valamint a papírok értékének és az árfolyamok változásából pedig könnyen kiszámolhatjuk, hogy mennyivel nőtt Bujdosó vagyona a Barátság-kőolajvezeték és az iráni háború kitörése óta.

Tehát a Barátság-kőolajvezeték leállása előtti utolsó kereskedési napon (2026. január 26.) 381 982 eurót (147 millió 63 ezer 70 forintot) ért Bujdosó 12 322 részvényből álló pakettje. Ez az érték némiképp csökkent 2026. január 23-hoz képest, amikor leadta vagyonnyilatkozatát - ekkor “csak” 147 millió 325 ezer 940 forintot ért. De ehhez hozzátett az is, hogy időközben erősödött a forint az euróval szemben.

Ellenben az iráni háború kitörése előtti napra megtáltosodott az árfolyam: közel 3 eurós növekedést produkálva, ami 13 millió 245 ezer forintos „hasznot hozott” Bujdosónak – még úgy is, hogy közben a forint tovább erősödött az euróval szemben.

A Tisza Párt két politikusa, Bujdosó Andrea és Kapitány István esete rávilágít arra a különös ellentmondásra, amely a párt háború- és szankciópárti retorikája és a politikusok személyes anyagi érdekeltsége között feszül. Míg ők az orosz energiaforrásokról való mielőbbi leválást szorgalmazzák, addig személyes vagyonuk – a Shell-részvényeiken keresztül – szorosan kötődik az Európát sújtó energiaszankciók fenntartásához és a háború elhúzódásához. 

Kapitány esetében a becslések szerint felhalmozott félmillió részvény értéke az elmúlt évek konfliktusai alatt megduplázódott, és az iráni háború kitörése óta tovább nőtt, míg Bujdosó pakettje pár nap alatt több tízmillió forintos pluszt termelt. A kérdés tehát nem csupán politikai, hanem etikai is: vajon a közszereplők ilyen mértékű anyagi érdekeltsége befolyásolhatja-e állásfoglalásaikat egy olyan kérdésben, amely milliók megélhetését és Európa energiaellátásának jövőjét határozza meg? Amíg a Shell-részvények a háborúkból profitálnak, addig a Tisza Párt háborúpárti retorikája mögött egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni a személyes haszon dimenzióját.

* * *

Nyitókép: Kapitány István Facebook-oldala