Nem akarok magyar férjet!

„Egy ismerősöm férje külföldön dolgozik, s munka után rendszeresen angolórákat vesz egy magyar származású nőtől, akinek norvég férje van. Óra után gyakran beszélgetnek a norvégiai életről, a családról, a gyerekekről, így került szóba a nő elképzelése a jövőről, miszerint nem szeretne magyar férjet a lányainak. Az ismerősöm férje döbbenten és felháborodottan nézett a nőre.

– Mi baja van a magyar férfiakkal, mit nem tudnak, amit tudni kellene, amit más igen: egyáltalán van ilyen? Szóval mi az a nagyon nagy dolog, amire felvág? – kérte számon a nőt, s várta a választ, hogy reagálhasson és megvédhesse a magyar férfiak becsületét.

– Nem mondok semmit. – felelte a nő. Gyere el hozzánk holnap este vacsorára, csak hogy lásd a saját szemeddel, mi az, amire egy magyar férfi soha nem lesz képes, és ami miatt nem örülnék, ha a lányaim magyar férjet választanának maguknak.

Elérkezett a kedd este, az ismerősöm férje megérkezett az angoltanárnőhöz és annak lányaival együtt várták haza a norvég férjet. A férj kisvártatva megjött. Megcsókolta a feleségét, és elámult a látottakon. – De gyönyörűen megterítettél! – mondta az asszonynak. – És milyen finomat főztél!

Leültek az asztalhoz, és a férj, amikor csak lehetősége adódott elismerően nyilatkozott a felesége otthoni munkájáról és a gyerekekről való gondoskodásról. Arra különösen büszke volt, hogy ennyi háztartási teendő és a gyerekek nevelése mellett az asszony még képes angolórákat adni, ezzel hozzájárulva a családi költségvetéshez, ami alapvetően a férfi feladata.

Az ismerősőm férje szótlanul, kínosan állt a helyzet előtt. Értette és látta, amit érteni és látni kellett. – Egy magyar férfinak eszébe nem jutna elismerni a felesége fáradozását, nálunk minden természetes, csak úgy jár, alanyi jogon a férfinak, mert ez a család rendje, mert nálunk csak ő dolgozik. – vallotta be másnap telefonon a feleségének. – Megértem az angoltanárnő elképzelését és nem tudok mit mondani. Fogalmam sincs, megváltoznak-e valaha a magyar férfiak, tette hozzá csendesen – valószínűleg nem, hát tegyen mindenki úgy, ahogy neki a legjobb. Ha jobban belegondolok, lehet, hogy én sem örülnék, ha a lányunknak magyar férje lenne – fogta rövidre az eset elemzését, s nagyokat hallgatott. – És ez csak egy kedd este volt! – szólalt meg újra a férfi. Ezzel a mondattal búcsúzott el tőlem aznap este az angoltanárnő: ez csak egy egyszerű kedd este volt.”

Nyitóképünk illusztráció. Kép forrása: THIERRY GRUN / ONLY FRANCE / ONLY FRANCE VIA AFP