Szégyen Európában magyarnak lenni

„A fél Európát horogkeresztes tetkóikkal vígan végigbuzizó magyar ármádia semmi mást nem tett, csak az Áder aláírásával szentesített Orbán-féle törvény szellemiségét magáénak tudva azt rapid módon alkalmazta.

Nincs sok kedvem beszámolni arról, milyen üzenetek érkeznek Európa különböző helyeiről. Csak mondom: az üzenők között akad itáliai teológus is, aki – bizton állíthatom – keresztény ügyekben valamivel autentikusabb, mint az egész magyar kormány, tokkal-vonóval, Semjénnel és Azbej Tristánnal.

A fenti sereget – tudtommal – még idáig sem az MLSZ, sem a magyar kormány, de még a máskor oly aktívan posztolgató magyar diplomaták sem nevezték nevükön, pedig akad szó a magyar nyelvben, ami maradéktalanul illik rájuk.

Ott tartunk, hogy nem is elsősorban a fenti horogkeresztes homofóbok, sokkal inkább az őket legitimáló, elismerő, s eszmeiségével őket támogató hatalom miatt immár szégyen Európában magyarnak lenni.

Miután ezekről a »szurkolókról« megtudtuk, hogy nagyszerű magyarokként teljesítettek, szurkoltak a mieinknek, a csapat sokat köszönhet nekik, s a magyarság jó hírét vitték el a világba, halkan megkérdezném a Karmelita kolostor lakójától, meg bajszos szomszédjától: jó magyar embernek (egyáltalán magyar embernek) számít-e az, aki valamelyest ismeri a magyar történelmet, művészetet, kultúrát, s persze nem úgy, mint Arany, Babits, Radnóti, Weöres vagy Pilinszky, de tán még az anyanyelvét is, továbbá magyar fiatalokat tanít, nem sok pénzért ugyan, ám hosszú évtizedek óta rendületlenül, valamint szokott könyveket írni (pénzről itt már szó se essék, ugyanis e honban magyar könyv magyar szerzőjének pénz már nem jut), kinek tetszenek az írásai, kinek nem, de a könyvei hivatalból, kötelespéldányként, megtalálhatók az Országos Széchényi Könyvtár nemzeti gyűjteményében, szóval lehet-e a fent említett ember jó magyar, ha közben az emlegetett ármádiától és az ármádiát szellemi munícióval ellátó hatalomtól egészen egyszerűen felfordul a gyomra?”