Megérték a pénzüket

„Hogy ez mennyire a szívükből szólt, azt jól jelzi a járvány földre vitelében oroszlánrészt vállaló több egészségügyi beszerző cég, melyek zöméről kiderült, hogy végső soron haveri alakulatok voltak. Volt, amelyik korábban is ezen a pályán harcolt az elemekkel, akadt, amelyik villámgyorsan profilt váltott, s olyan is, amelyik nem sokkal az óriási rendelés érkezése előtt alakult. Teljes erőből portyáztak és fürkésztek, ám sok esetben hol csapnivaló minőségű, hol csak egyszerűen túlárazott termékeket vettek, de szerencsére mindegyikből jó sokat.

Az Orbán-hadtest sikereket zengő harci indulói rezegtették folyamatosan a fertőzéstől tartó lakosság dobhártyáját. »Jó kezekben vagyunk« – gondolhattuk minden szállítmány érkezésekor, amelyet gyakran maga a külügyminiszter, sőt a kormányfő fogadott maszkban, vagy anélkül. Imponáló volt, ahogy a kínai rakományok előkerültek a repülőgépek mélyéből, miniszterelnökünk aláhúzta, hogy a járvány idején a vezetés nem ismer költségvetési korlátokat, az emberélet mindennél fontosabb.

A lakosság hálásan fogadta az operatív törzs napi jelentéseit, eleinte még a főnök is azt hitte, hogy frenetikusan megszervezett hálózata akár egy hosszú hétvégén is képes beoltani a jelentkezőket, ezért aztán félretolta az önkormányzatok felajánlkozását, különösen, ha még botor módon kíváncsiskodtak is. A merész vállalást persze hamar elfelejtette a népség, azt viszont sikerült beleégetni a memóriákba, hogy az uniós bürokrácia ismét félrefogott, lassan, eleinte akadozva érkeztek a nyugati vakcinák. Politikai vezetőink azonnal léptek, nem pepecseltek kontrollokkal, a hivatalos engedélyekre nem kevés politikai nyomás ütött expressz gyorsasággal a pecsétet, s megérkezhettek a ceremoniálisan átvett orosz és a kínai szérumok. Persze, némelyik okoskodó tudós nem bírta ki, hogy ne dadogja el, hogy hát azok nem korszerűek, Trabantok a BMW-k világában, de Gulyás barát hamar lehurrogta őket: ami működött régen, működni fog most is.”