Provokatív kérdések egy osztrák újságírónőnek

„Halli-Hallo, und Grüß Gott, liebe Szomszéd! Volt mostanában ez a szörnyűséges botrány, amikor te csak kérdezni szerettél volna, de a gonosz fideszes média felháborodva ezen, megvádolt tégedet valamiféle kérdésnek álcázott provokációval. Elhatárolódva ettől a felháborító és antidemokratikus gyakorlattól, hadd kérdezgessek most a demokrácia és a szólásszabadság nevében és is most tőled.

Elöljáróban annyit, hogy természetesen a legmélyebben tisztelem Ausztriát. Az osztrák volt az a csodás nemzet (?), mely a közös történelem folyamán mindig kiigazította a tévúton járó, és hozzá képest mindig erősen elmaradott, buta mucsai magyarságot abban a néhány esetben, amikor nem volt hajlandó elég gyorsan haladni, esetleg eleve tévútra tévedt.

Caraffa, Haynau, Skorzeny. Csak néhány jól csengő név közös történelmünkből, akire minden magyar jól emlékezhet, nem is beszélve Bruckenbacker Alfonz kapitányról, vagy báró Eberstein Egbert, ezredes úrról.

Szóval összességében mi mindig irigykedve néztünk csodálatos kis országodra, és bár nem értettük, hogy amikor egy osztrák 1914-ben, korlátolt hülyesége nyomán kirobbantotta az első világháborút, hogy a picsába került a végén mégis hozzátok egy darabka belőlünk. Aztán azt se értettük, hogy amikor a másodikat is kirobbantotta egy osztrák, tőletek hogy a faszba vonult ki olyan gyorsan az ideiglenesen ott állomásozó Vörös hadsereg. De félre az értetlenkedésünkkel. Amikor kimentünk hűtőt venni, mert nálatok volt olyan, ami itt nem, akkor se szívtuk mellre a nekünk szóló magyar nyelvű intelmeidet, mert tudtuk, hogy végtére is ugyanazt akarod, ami olyan sok évszázadon át se sikerült neked. Megjavítani bennünket az elhajló tévelygéseink alatt.”

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán