A lehetetlen megkísértése

„Az ember terveket készít, számot vet azzal, mi lesz, mi várható, és előre berendezi életét, míg a hőscincér vagy a széncinege nem.

Ezt mondtam, és még egyszer nekirugaszkodtam a lehetetlennek. Hosszan ecseteltem, hogy nem korrupció, amikor megpróbálsz egy egész nemzetnek jobb életfeltételeket teremteni.

Hogy nem hagyod magára a sok leszakadt embert, nem dobod oda őket külföldi kalandoroknak, szerencselovagoknak. Opálos tekintetű kapitalistáknak, akik csak a gyár megnyitójára jöttek el, élő emberrel itt még nem találkoztak, viszont extraprofitot szakítanak úgy huszonöt éve. Elmondtam, hogy akkor lesz magyar Siemens és Sony, ha túllendülünk az eredeti tőkefelhalmozáson. Erre sokáig azért nem kerülhetett sor, mert 1988 után mindent elloptak, elkótyavetyéltek, átírattak és átjátszottak azok, akik most a szavazatot kérik. Hogy az egyszeri ember biztonsága mindenféleképpen az államtól függ abban a szerencsétlen történelmi sorsú régióban, ahol mindig is több időre volt szükség a magántulajdon megszilárdításához. Merthogy – sajnálatos módon – akik most a szavazatot kérik, kiirtották azokat az osztályokat, az arisztokratákat, polgárokat, parasztokat, akik magántulajdonnal rendelkeztek, és úgymond ideológiailag nem voltak elég képzettek.”