„Harcba hívunk minden tinit: Támogassa Szabó Timit!”

„Ezt tényleg nem hiszem el. Comebackháza exkisgazda polgármestere merész történelmi párhuzamot állít föl 1848 és a jelenlegi idők között, azon tanakodva, hogy a márciusi ifjak mit tennének ma. »Vajon ők is szájukat húzva finnyáskodnának, és azon tanakodnának, hogy milyen feltételek mellett szavaznának csak az összefogás listájára?« – teszi föl a kérdést. Nekem is kapásból ’48 jutna eszembe az Összefogás szavazatmaximalizálási problémáiról. Eszembe is jutott. Íme. 

Szerda volt, esett az eső.

A Költő az ifjak kávéházába sietett, és a »ne azt kérdezd: kiért, miért? / Véred hullasd Kunhalmiért« kiáltással tépte volna föl az ajtót, de nekiment. Miután föltápászkodott, és benyitott a terembe, az ott gyülekezőknek fölolvasta a két nappal korábban írt »Szavazatszámláló bizottságokba delegáltnak magyar, hí a hatpárti megállapodás!« kezdetű költeményének első versszakát. A Regényíró és a fiatal Történész azon nyomban elkezdtek egy proklamációt szerkeszteni, amelyben az előválasztáson való részvétel fontosságára hívták föl a figyelmet.

Az időközben egyre népesebb társaság elhatározta, hogy maga mellé állítja az egyetemi ifjúságot, ezért úgy döntöttek, sorra fölkeresik az ellenzéki önkormányzatokat adományért, de ha sikerül valamelyik forradalmi kádert pénzügyi- és számviteli előadóként elhelyezni, az sem baj. Az akció nem várt sikert aratott, a Költő egy Zoomon megrendezett önkormányzati koszorúzáson elszavalhatta a második strófát is.

»Harcba hívunk minden tinit:

Támogassa Szabó Timit!

Nem felejtjük Vágó Pistát,

Összeállítjuk a listát!«

Valaki indítványozta, hogy engedélyeztessék a Médiatanáccsal a vers közszolgálati médiában való beolvasását, de a Költő önérzetesen kijelentette, hogy nem ismeri el a Médiatanácsot, amíg nem juttatja frekvenciához őket. Így végül arra jutottak, hogy bartermegállapodás keretében Landerer és Heckenast szerverein online gyűjtést szerveznek.

Az egyre dagadó tömeget már nem lehetett megállítani, radikális jelszavak repkedtek a levegőben. »Rehabilitálják a politikai elítélteket!« – hallatszott mindenhonnan, és ott helyben összedobták Jakab Péter négymilliós krumplibüntetését. Azonban ez már nem volt elég, telitorokból skandálták a refrént:

»Nincs fanyalgás, nincs nyafogás,

Végre itt az Összefogás!«

A tömeg rendőri biztosítás mellett, másfél méteres távolságtartással áthömpölygött Budára. Többen azt szerették volna, ha a Karmelita erkélyéről élő bejelentkezésben olvasnák föl a proklamációt. A nemzetközi érdeklődésre való tekintettel same in English. Azonban az időközben Hatpárti Megállapodás Technikai Koordinátorává kinevezett Molnár Zsolt megbeszélte a biztonsági őrökkel, hogy mégis inkább a Nemzeti Választási Irodát keresik föl, ami nem könnyű, mert Gulyás Márton korábban leszerelte a névtáblát.

Valahogy mégis odataláltak. A nagyméltóságú Választási Bizottság sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után kettes sorszámmal nyilvántartásba vette az Összefogás listáját.”