„Éjfél. Pittyeg a telefon. Fél szemet kinyitom, kihúzom a fejem a párnám alól, hogy kis pofont adjak meglévő alvászavaromnak a mobil kék fényével. Megint elfelejtettem lenémítani estére. Megint egy szívhez szóló szép üzenet: egy Kismariska – tipikusan két ismerőssel, a profilképe helyén szikrázóan csillámló kiscicával – újfent elküldött az anyámba. Jó, jó. De miért ilyenkor? (Kérem, ha tetszik olvasni, legközelebb még 21 óra előtt, rendben?)
No, de hát keresztény portál vagyunk, hitüket aktívan gyakorló munkatársakkal, így vevők vagyunk bármikor is egy jó kis »szembesítésre«. Nem? De. Pittyegjetek! Tehát: »Nincs kedvetek megdögölni mondjuk? A kormánnyal együtt… könyörgök könyörgve kérlek titeket haljatok meg mind ahányan vagytok… kérlek.« Ez az üzenet éppen nem a kortárs kritikából szedett gyöngyszem, de az évek alatt úgy hozzánk nőtt, hogy nem volt szívem mást idehozni, meg egyébként tökéletesen jól példázza ez is az üde hétköznapokat. Élő lelkiismereteink legemblematikusabb karakterei természetesen a »mittyűlölköttökk?!« felkiáltással is meglehetős gyakorisággal operálnak.