„Van ám annak egy diszkrét sármja, amikor a szólás- és véleményszabadság nevében naponta, elszántan csatába masírozó szélsőliberális hálózat janicsárjai, a mögöttük álló tech cégek hasonszőrű cenzoraival, már az igazság puszta kimondását is gyűlöletbeszédnek nyilvánítják.
Persze miért is csodálkozunk ezen egy olyan világban, ahol például a Donáth Anna- és Hadházy Ákos-féle politikai blöffdroidok azzal az ordas hazugsággal házalhatnak hetek óta, hogy a magyar kormány akarja cenzúrázni a Facebookot, miközben épp a technológiai óriások rángatják kényük-kedvük szerint a potmétert, a szerintük politikailag korrekt és a szalonképtelen kategória között önkényesen, saját politikai ízlésük szerint szelektálva.
Magyarul: súlyosan cenzúráznak, miközben könnybe lábadt szemmel, teljesen hiteltelenül papolnak a szólás- és véleményszabadság mindent felülíró ethoszáról. Mi ez, ha nem véleménydiktatúra?
Tegnap délután töltöttem fel – az azóta már más csatornákon elérhetővé tett – legújabb videómat, amely a gender-forradalom visszásságait mutatja be.
Aki megnézte, láthatja: nem dagadó nyaki erekkel ordítva, öklöt rázva, bárkit is fenyegetve, hanem teljesen visszafogott beszédmodorral, tényszerűen mutatom be, hol tart a világ, amióta intézményesíteni próbálják a szélsőséges gender-ideológiát.
A videóban kizárólag a világhálón megtalálható, bárki által elérhető, letölthető felvételeket használtam illusztrációként, különféle LMBTQ-népszerűsítő kampány- és kommunikációs anyagokból, tudósításokból, riportfilmekből kiemelve részleteket. Magyarul: nem én találtam ki, hogy kisfiúkból transzvesztiták "dívákat" akarnak nevelni, és azt sem, hogy vannak olyan kretének, akik mondjuk lóként élik az életüket, és mindezt a modernség jegyében még büszkén, önként vállalják is.”