Uniós filmművészet: másfél óra Orbán-horror

„Akkor hát essék szó az egyik külföldi tévécsatorna mozifilm-hosszúságú Orbán-ekézéséről.

Tegyük fel, hogy Michael Wech rendező – aki amúgy elképesztő filmes előélettel bír – egy reggel arra ébred, hogy ő bizony behúzza a bokorba a magyar miniszterelnököt, és alaposan összekeni azzal, amit ott talál. Másik verzió, hogy esetleg szóltak neki:

»Hé, Mich! Orbánozz már egy kicsit, bittesőn, sokan örülnének neki, hiszen tudod…«

Akár így, akár úgy történt, a filmes szakember világrengető anyagokat villogtató portfóliójába ezúttal belefért Orbán, aki erre akár még büszke is lehetne. Mekkora celebek foglalkoznak vele! George Clooney, Michael Wech (Biden apó is már vadul melegít a pálya szélén); mázlija van, hogy Greta Garbo, Marilyn Monroe, meg Sir Sean Connery már nem él.

Szóval, jött ez a remek filmes, és alaposan körbejáratta Orbánt mindenkivel, aki a politikai ellenfele itthon és külföldön egyaránt. A hazai megkérdezettek gyakorlatilag az ellenzéki koalíció főszereplői közül kerültek ki, az Orbán környezetéből megszólaló egy szem jóembert pedig – kiragadott félmondata segítségével – igyekeztek a „diktátor szegény hülyéje” kontextusba helyezni.

Az első tizenöt perc után azt hittem, Gyurcsányék kampányfilmjét nézem, még csodálkoztam is, hogy németül beszélnek. Aztán persze Karácsony Gergely mellé beugrott a kitűnő Paul Lendvai, aki leszögezte: »…fűrer demokratí!« (sic), és még néhány brüsszeli parlamentista, bevágták a könnyező Sargentinit, a pedót meg a gyogyót egy személyben megtestesítő Cohn-Benditet, illetve mindenkit, aki épp arra járt és Orbánt kellőképp utálja. Sajnos lengyelekre, vagy bárminő politikai szövetségesekre már nem jutott megabájt.”