vagy a végletekig hergelt, rosszul informált választóközönségre utal.
Amennyiben ezen események bármelyikének bekövetkezte után a tömegmédia bármely szegmentumában hőseposzok jelennek meg akár a rablóbandává silányuló tüntetőkről, akár az őket fizikailag bántalmazó hatalomról, az Önök médialandschaftja nem objektív, hanem propagandisztikus, kormányuk legitimációja pedig erősen kétségbe vonható.
A média szerepét érintené egy további aggodalmunk is. Szeretnénk figyelmükbe ajánlani azt a montesquieu-i elvet, mely szerint a hatalom ágai a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói ág. Felhívjuk figyelmüket arra, hogy ugyan a felsorolásban a média nem szerepel, de ez az Önök fejletlen értelmezésével ellentétben nem azért van, mert a média mindhármon felül áll, hanem azért, mert a média nem gyakorolhat közhatalmat, és nem is törekedhet annak gyakorlására. Ennek következtében ha médiatulajdonosok, esetleg a közösségi médiumok tulajdonosai a végrehajtó hatalom megszerzésére ácsingóznak, esetleg anyagi vagy személyes érdekeltségük révén a végrehajtó hatalom gyakorlója tekintetében elfogultak, vagy médiumaiknak nem ideológiai, hanem pártos hovatartozása van,
akkor az Önök politikai berendezkedése oligarchikus.
Mindezt az sem legitimálja, ha a médiacégeken túl egyéb vállalatok, például a gyógyszercégek, a mezőgazdasági gigászok vagy a hadiipar, hasonló módon igyekeznek maguknak végrehajtó hatalmat vásárolni. A média feladata a civilizált országokban nem a nyílt politikai aktivizmus, hanem a legfeljebb értékrendek mentén szubjektív, de mindenképpen tényalapú tájékoztatás. A gyógyszercég gyártson gyógyszert, a mezőgazdasági gigászok arassanak, a hadiipar gyártson puskát, az újságíró mondjon igazat. Minden egyéb tevékenység kapitalizmusnak álcázott oligarchia.