Serious concern – aggódó nyílt levél Amerikához

Tisztelt Donald Trump, Joe Biden, Nancy Pelosi, Mike Pence, Kamala Harris, Soros György, Mark Zuckerberg, Elon Musk, Kanye West, Kim Kardashian, vagy bárki, aki éppen a főhatalmat gyakorolja a szabad világ vezető hatalmában!

Magyarország felelős értelmisége nevében tájékoztatni szeretném Önöket szorongással teli aggodalmunkról.

Nálunk is van ugyan konszern, de az csak enyhén füstölő csalódízeleket gyárt, Önök be is döntötték őket pár éve anyagilag, ez a concern megoldódott, megtalálták, elintézték, lecserélték a csalódízeleket ötszáz lóerős ökovényolcasokra, köszönjük.

Most az önök concernjét oldanánk meg mi szívesen, idestova nyolcszáz éves alkotmányos hagyományú, európai történelmi nemzetként rávilágítanánk fejlődő államberendezkedésük néhány kockázatos jelenségére, bízva abban, hogy Önök is haszonnal forgatják majd a nálunk felgyülemlett politikai knowhow-t.

Elöljáróban megjegyezzük, hogy – mindössze kétszázötven éves független történelmükre való tekintettel – nem várunk el Önöktől magas szintű politikai kultúrát. Megértjük, hogy a politikailag csak ön-, és nem közveszélyes viselkedés, illetve az elegáns, könnyen benyelhető hazugság, az opportunista taktusérzék, az észrevehetetlen csalás politikai alapértékeinek kialakulásához két és fél évszázad kevés, a svédek hatszáz éve csiszolják a technológiát, a németeknél Luxemburgi Zsigmond idejétől kezdve intenzívek a kutatások, a franciáknak és az olaszoknak meg úgy látszik, még mindig nem jött össze, hiába haltak farkasfiókák és pápajelöltek.

megjegyzéseinket ennek szellemében fogalmazzuk meg.

Mindenekelőtt tájékoztatni kívánjuk Önöket arról, hogy civilizált országokban tüntetések kétféleképpen érhetnek véget: 1) sikerrel, melynek következtében a hatalom lemond vagy visszakozik, 2) kudarccal, melynek következtében a tüntetők sértetlenül otthonaikba távoznak.

Amennyiben a tüntetéseken bármilyen mennyiségű vér folyik, kirakatablak törik vagy lapostévé tűnik el, az antidemokratikus, fejletlen berendezkedésre, állami túlhatalomra

Amennyiben ezen események bármelyikének bekövetkezte után a tömegmédia bármely szegmentumában hőseposzok jelennek meg akár a rablóbandává silányuló tüntetőkről, akár az őket fizikailag bántalmazó hatalomról, az Önök médialandschaftja nem objektív, hanem propagandisztikus, kormányuk legitimációja pedig erősen kétségbe vonható.

A média szerepét érintené egy további aggodalmunk is. Szeretnénk figyelmükbe ajánlani azt a montesquieu-i elvet, mely szerint a hatalom ágai a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói ág. Felhívjuk figyelmüket arra, hogy ugyan a felsorolásban a média nem szerepel, de ez az Önök fejletlen értelmezésével ellentétben nem azért van, mert a média mindhármon felül áll, hanem azért, mert a média nem gyakorolhat közhatalmat, és nem is törekedhet annak gyakorlására. Ennek következtében ha médiatulajdonosok, esetleg a közösségi médiumok tulajdonosai a végrehajtó hatalom megszerzésére ácsingóznak, esetleg anyagi vagy személyes érdekeltségük révén a végrehajtó hatalom gyakorlója tekintetében elfogultak, vagy médiumaiknak nem ideológiai, hanem pártos hovatartozása van,

Mindezt az sem legitimálja, ha a médiacégeken túl egyéb vállalatok, például a gyógyszercégek, a mezőgazdasági gigászok vagy a hadiipar, hasonló módon igyekeznek maguknak végrehajtó hatalmat vásárolni. A média feladata a civilizált országokban nem a nyílt politikai aktivizmus, hanem a legfeljebb értékrendek mentén szubjektív, de mindenképpen tényalapú tájékoztatás. A gyógyszercég gyártson gyógyszert, a mezőgazdasági gigászok arassanak, a hadiipar gyártson puskát, az újságíró mondjon igazat. Minden egyéb tevékenység kapitalizmusnak álcázott oligarchia.

Szeretnénk aggodalmunkat kifejezni az akadémiai szabadság vonatkozásában is. A marxista premisszákat előíró áltudományosságot közelről ismerő kultúrnemzetként szolidaritásunkat fejezzük ki a civil társadalom mindazon elemeivel, akiket a marxista hűségesküt követelő akadémiai berendezkedésük megkárosít. Javasoljuk a mielőbbi átállást a szabad, elsősorban kutatáson alapuló tudományosságra, mielőtt ennek az ártalmas szemléletnek tiszteletreméltó technológiai vívmányaik is áldozatul esnek.

Emellett nagyfokú rosszallásunknak adunk hangot az Önök egyházpolitikájának vonatkozásában is. Szeretnénk megismertetni Önökkel egyház és állam szétválasztásának alapelvét, melynek következtében a keresztény imádság lezárásának helyes módjáról, a katekizmus vagy a dogmatika tartalmi elemeiről a közhatalomnak nem dolga ajánlásokat adni. Amennyiben az Önök országában működő vallási felekezetek mindegyikéről, sőt még az egyházi sajtóról is kétséget kizáróan megállapítható a pártállása, Önöknél nem lelkipásztorok, hanem sarlatánok dolgoznak.

Zárásul segítségünket ajánljuk fel fejletlen postahivataluk, egészségügyi rendszerük, instabil víz- és áramellátásuk jó gyakorlatainkkal való fejlesztése tekintetében,

mindezek elsajátításáig pedig a mi tengerentúli ügyes-bajos dolgaink vonatkozásában ajkaikat tartsák szorosan csukva.

Tisztelettel, az aggódó magyar értelmiség