„Írtam, hogy nyilatkoztam a Suddeutsche Zeitungnak – a cikk következetesen nyomja a megszokott klisékkel, mintha valami borzalmas, maradi világban élnénk, ahol gyerekszülésre kényszerítenék a nőket. Az interjúban az összes vádra részletesen válaszoltam, elmondtam, hogy ötpárti támogatásunk van, de mégis valami Fidesz-pártoló figurának sikerült még a szüleimet is beállítani, a Három Királyfi pedig úgy szerepel, mint valami társkereső szolgáltatás.
Még mindig jobban jártam, mint egy éve, amikor egy francia csatorna egész hétvégét töltött az egyik önkéntesünk családjánál, majd a Három Királyfi caklipakli kimaradt, helyette a családot vágóképnek használták ahhoz, hogy a magyar családpolitikát gyalázzák.
De legrosszabban anyukám járt annak idején, amikor egy német lapnak nyilatkozott, amelyik a leadben azt írta, hogy ő izzadtan adta az interjút és ez olyan szinten megadta a beszélgetés alaphangját, hogy rögtön egy izzadós mucsai lett a professzorból.
Sose értettem, hogy miért nem nyilatkoznak fideszes vezetők? A párbeszédben hiszek, de sajnos le kell vonjam ebből a pár tapasztalatból a szomorú következtetést: nem szabad nyilatkozni! Hiszen ez nem párbeszéd, hanem csak felhasználják a nevedet, hogy minden oldalt megszólaltató, korrekt cikknek tűnjön egy lejárató propaganda írás.
UI: Jó hír, hogy a magyar sajtó legtendenciózusabb telex, 444, 888 cikke is BBC ezekhez a cikkekhez képest, szóval a hanyatló nyugat sokkal gyengébb a korrekt tájékoztatásban, mint mi!”