Egy boldogabb új év elé

Tajtékos, küzdelmes, emberpróbáló esztendő halványul mögöttünk a semmibe. Bezárkóztunk, megmérettünk, nekiveselkedtünk a faltól falig tartó szabadságnak. Napfényre léptünk, erősebbek, tudatosabbak, sebezhetőbbek lettünk. És sejtjeinkig hatol a felismerés: csak jobb, tisztább, könnyebb szívű új év jöhet.

De mégis milyen? Milyen 2021-et kívánok magunknak?

Olyan új évet, amikor nem kérdőjeleződnek meg azok az értékek, amikben hiszünk, amik kultúránk talapzatait jelentik évszázadok óta.

és nem válik szalonképtelenné egy korábbi kor humorát tükröző vígjáték.

Amikor önkényes szobordöntögetéssel nem hajítják szemétre a történelemet a progresszió gyermekei. Amikor az új kor ítészei nem önző érzékenységtől vezérelve kódolják át a nyelvünket és közbeszédünket. Amikor a haladó értelmiségiek nem koncolják fel azokat, akik az élet védelmében emelik fel szavukat.

Amikor a közösséghez tartozás fontossága megkérdőjelezhetetlenné válik minden magyar számára. Legyen szó hazánkról, nemzetünk széttagolt közösségéről, a családról vagy az európai civilizáció megtépázott értékközösségéről.

Amikor a külhoni magyarság a szeparatizmus billoga nélkül, Kijev és Bukarest kényszeres acsarkodása nélkül is gyarapodhat, boldogulhat, növekedhet. Amikor a magyarság erősödése, gazdagodása nem rosszízű reflexeket  vált ki szomszédainkból. Amikor a hét határon belül élő, szerencsésebb sorsú honfitársaink is megértik:

Olyan új évre vágyom, amikor az önhittségtől, tudatlanságtól, félelemtől vezérelt járványtagadók és oltásszkeptikusok nem veszélyeztetik sem maguk, sem a józan többség életét. Amikor evidenciává kövesedik, hogy nincs világméretű összeesküvés, az orvosok, gyógyszerkutatók, egészségügyi szakemberek értünk dolgoznak. Fáradságot nem ismerve, lankadatlanul, értünk. Jó lenne, ha 2021-ben ki tudnánk fejezni a hálánkat munkájuk iránt, és azok iránt is, akik a szociális vagy az oktatási szférában tesznek meg mindent azért, hogy ne csak túléljük, hanem a körülményekhez képest komfortos létezésünk biztosított lehessen.

Olyan eszmélkedésekben bővelkedő új évet kívánok, amikor mindenki megérti, hogy a magyar múltra, gazdag és éltető hagyományainkra, nemzetünk ezerszáz éves államiságára úgy is büszkék lehetünk, hogy sem animált történelemhamisításba, sem délibábos ősnyelvészkedésbe nem bocsátkozunk.

Olyan új esztendőre vágyom, amikor nem kell újra megvédeni Európától az európai értékeket, amikor nem a brüsszeli bürokráciával való iszapbirkózás köti le az erőket,

Olyan évet várok, amikor kicsit megrázza magát tavaly leláncolt lelkünk, és mi végre felszeghetjük fejünket.

Avagy Kányádi szavaival:

„Tiszta szívből ezt kívánom. 
Szaporodjon ez az ország 
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, 
s ki honnan jött, soha soha 
ne feledje. 
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, 
vissza nem fognak a kátyúk...
A többit majd apródonként 
megcsináljuk.”