Amerikának le kell mondania a világuralomról
Ideje elfelejteni az Oroszország feldarabolásáról szőtt hagymázas terveket.
Az orosz titkosszolgálat ellenben, hazai pályán Olsen bandájához méltó csetlő-botló szerencsétlenekkel próbálkozik, éveken át, hiába?
„Néven nevezték a gonosz ellenséges ügynököket. Sőt a főhős személyes zsenialitásának köszönhetően egyikükből részletes feltáró, beismerő vallomást is kicsikartak. Így működik, kérem, az élenjáró demokratikus tényfeltáró sajtó, és nem mellesleg ilyen balfácánokból áll az újgonosz birodalmának titkosszolgálata. Azt, hogy az orosz biztonsági szolgálat egyik különítménye mérgezte meg Alekszej Navalnijt, úgy tessék elképzelni, hogy évek óta ott ólálkodnak körülötte, harminc alkalommal ugyanazon a repülőgépen ülve bejárták vele a nagy Oroszországot Pétervártól Habarovszkig. Csupa magasan képzett orvos és vegyész, a vegyi fegyverek specialistái, zsebükben a világ legveszedelmesebb harcászati idegmérgével, aminek az említésétől is legyek módjára hullanak az emberek, csupán csak, mint nemegyszer kiderült, a kiszemelt célszemélyeken nem fog a méreg. (…)
Az amúgy hallgatag ügynökök egyből szószátyárságig beszédessé válnak, szóba állnak bárkivel, aki e polgári telefonjukon egy jól hangzó orosz (ál)néven mutatkozik be nekik, készségesen megosztva műveleti tevékenységük minden részletét. Így például elárulják, hogy a mérget a célszemély alsónadrágján keresztül igyekeztek célba juttatni.
Némileg zavaró lehet ugyan, hogy pár hónappal korábban élenjáró német, svéd és francia vegyifegyver-laboratóriumok szakmai hírnevük teljes súlyával állították, hogy a szóban forgó novicsokot ásványvizes palackokon azonosították, amelyeket Navalnij szemfüles kollégái, a mérgezésről értesülve, minden lépésüket videóval dokumentálva, az órákkal korábban otthagyott szállodai szobából menekítettek ki. Ahol nyilván a takarítószemélyzet profi helyszínelők módjára mindent változatlanul hagyott meg számukra. Nyilván az orosz ügynökök az alsónadrág-hadművelet sikerét ásványvízzel koccintva ünnepelték meg, óvatlanul összekenve egynéhány palackot novicsokkal. Vajon miért néznek hülyének minket? Ne gyerekeskedjünk már; ha valakit az orosz (vagy az amerikai, a brit vagy az izraeli, hogy csak a felkészültebbeket említsük) biztonsági szolgálat el akar tenni láb alól, az el lesz téve láb alól. (…)
Az orosz titkosszolgálat ellenben, hazai pályán Olsen bandájához méltó csetlő-botló szerencsétlenekkel próbálkozik, éveken át, hiába? Komolyan gondolhatja bárki, hogy ha a putyini rendszer Navalnij meggyilkolását tervezte volna, akkor ilyen pancser módon jár el, amikor simán golyót is röpíthetne a fejébe? Az oroszok is tudják, ha bármi történik egy ilyen kitüntetett figyelemben részesített nyugati ügynökkel, úgyis az ő rovásukra írják. Minek cifráznák hát a dolgot? Ha el akarnák tenni láb alól – amire amúgy semmi okuk nincsen, hiszen Navalnij alig karcolgatja az orosz hatalmi rendszer felszínét –, e regényes kémhistóriánál sokkal egyszerűbben megoldhatnák. Például amikor nem engedélyezett demonstrációi miatt időnként pár napra hűvösre teszik. Nem sokkal egyszerűbb akkor preparálni a gatyáját, ha már éppen ehhez van gusztusuk?”