„Ha már a pártoknak tett ajánlásokról beszél: 2018-ban VIII. és IX. kerületet is magába foglaló fővárosi körzetben azt mérték, hogy az a DK-s Ara-Kovács Attila volt az esélyes jelölt, aki két méterre a Mátyás tértől nem tudta, hogy hol van a Mátyás tér, szemben a helyi ügyekben jártasabb és ismertebb Baranyi Krisztinával. Nem vált önbeteljesítő jóslattá ez a mérés?
Csodálatos lett volna, ha ekkora tematizáló ereje lett volna a Közös Ország Mozgalomnak. Ha így lett volna, többen vettek volna részt a taktikai szavazásban hatszázezer főnél – ami így is elképesztő mennyiségű embert jelent –, és nem kétharmados Fidesz-kormány ülne a hatalomban. Visszatérve a kérdésben megfogalmazott kritikára: javaslatokat tenni legitim, még ha cselekedni helyettük, felszólítani őket, hogy »ez a helyes, ezt csináljátok«, nem lehet. Az sajnos igaz, hogy a pártok nem mindig csinálják meg a politikai munkát, és ki kell verni belőlük, hogy ezt megtegyék. 2018-ban még azt a minimális erőfeszítést sem tették meg, ami kellett volna a szavazatmaximalizáláshoz, és ami elemi érdekük lett volna. Aki ezzel elégedetlen, az lépjen be a pártokba, és belülről változtassa meg őket. A magyar pártok legnagyobb problémája, hogy krónikusan kevés tagjuk van, és emiatt nem tudják betölteni a társadalomformáló funkciójukat. A Fidesz sem.