Diákforradalmak és barbatrükk

„Így tiltakoztak az elavult rendszabályok, a konzervatív egyetemvezetés és az autonómia megsértése ellen. Amikor ezért ki akarták rúgni őket az egyetemről, sztrájkba kezdtek. Később elfoglalták a rektori hivatalt, a rektor erre válaszul bezáratta az intézményt, a főkolomposok ellen pedig fegyelmi eljárást kezdeményezett. Az ifjú forradalmárok ezért Párizsba vonultak, és a Sorbonne diákjaival egyesülve próbáltak diákforradalmat csinálni. A város több egyetemén is zavargások törtek ki. Itt a rendőrség oszlatta szét őket, elég brutális eszközökkel.

Ekkorra már régen nem az egyetemi reformok szükségességéről szólt a történet, a diákok a kulturális liberalizmus jegyében a vietnami háború, a békés jólét, a fogyasztói társadalom, a kormánypolitika, egyszóval minden ellen tiltakoztak. A diáktüntetésekhez több millió munkás csatlakozott: a szakszervezetek béremelést, rövidebb munkaidőt és több szociális ellátást követeltek. Négy hétig általános sztrájk és teljes káosz volt Franciaországban. Úgy tűnt, hogy De Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság elnöke megbukik a zavargások miatt, de ő egy huszárvágással új választást írt ki, amelyet pártja fölényesen megnyert. A csöndes többségnek elege volt az anarchiából, a lázongásokból. A diákforradalom elbukott, mert a forradalmaknak általában ez a sorsa. Ez lesz a sorsa a #freeSzFE bázisdemokrata paraforradalmának is, bármilyen hősiesen játsszák a diákok a folytatásos kutyakomédiát.

Minden tekintetben új korszakot nyitottak Nyugat-Európában 1968 egyetemfoglaló »forradalmárai«. Ekkortól számítjuk az újfajta baloldali szabadságot, amely a jobbításra hivatkozva bármilyen eszközt megenged magának. Ők ott, a felvilágosult Nyugaton olyan nagy példaképeket követtek, mint Marx, Mao Ce-tung vagy Che Guevara, olyanokat, akikről mi itt, Keleten már rendelkeztünk empirikus ismeretekkel. Ugyanebben az évben zajlott a »prágai tavasz« is, a csehek emberarcú szocializmuskísérlete, amelyet az internacionalista testvéri egységfront tankjai könyörtelenül eltapostak. Különutas politikát a moszkvai központi bizottság nem engedett. Na, ez volt a diktatúra!”