Ha a pofátlanság maratoni sportág lenne, Románia vélhetően mindenkire kilométereket verve hódítaná el az aranyérmet.
„Miközben magyar viszonylatban továbbra is az impertinens hangnemű üzengetés jellemzi a román külügy tevékenységének fő csapásirányát, az eddig a térségben meglehetősen lanyha aktivitást mutató bukaresti diplomácia látványosan felélénkült a fehéroroszországi politikai válság kapcsán. Ennek részeként mindent elkövet, hogy az a kép alakuljon ki róla, miszerint proaktívan, az ellenzéki erők mellett kiállva mindent megtesz az Oroszország és az EU – egyben a nyugati politikai és gazdasági érdekkör – közötti ütközőállam demokratikus átalakulásáért.
A magyar–román diplomácia jelenlegi állását illetően csak annyit jegyeznénk meg, hogy ha a pofátlanság maratoni sportág lenne, Románia vélhetően mindenkire kilométereket verve hódítaná el az aranyérmet. Ez a bukaresti külügy legutóbbi, Potápi Árpád János magyar nemzetpolitikai államtitkár lapunkban megjelent interjújára adott reakciója alapján állapítható meg, abban ugyanis ismét csak »az egész úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött« mentalitás ragadható meg.
Az ominózus interjúban Potápi lapunk kérdésére Klaus Iohannis államfő minősíthetetlen hangvételű magyarellenes uszítását kommentálta, amelyben az elnök a székely autonómiastatútum hallgatólagos parlamenti elfogadása nyomán azzal vádolta meg a szociáldemokratákat, hogy el akarják adni Erdélyt Orbán Viktornak. Az államtitkár az államfői nyilatkozatot helytelenítve megjegyezte: bár Iohannis a magyarok szavazataival lett államfő, ezt nem viszonozta, sőt. Arra is emlékeztetett, hogy ezzel a magyar királyok által befogadott szászok példáját követte, akik a történelem bizonyos sorsfordító pillanataiban az őket befogadó magyarok ellen fordultak.”