„»Háttérhatalom« – ez nem ugyanannak a társadalmi csoportnak a nyelvhasználata, mint a »libernyák«. Nem a HÖK-ös kisnáciké vagy a vadhajtásos, kurucinfós kisnyilasoké, hanem egy másik csoporté, akik ugyanúgy a hatalomhoz dörgölődznek, és ugyanúgy a hatalom támogatja őket, de más a stílusuk. A közös az, hogy mindkettő az intézményes lopást, a rablóállamot szolgálja (ha elfogadjuk Magyar Bálinték terminológiáját), és mindkettő a nácizmusba hajló fasizmus irányából. A közös ellenségük természetesen a szabadság, a jogállam, az emberi jogok.
Szóval a »háttérhatalom« szót használó csoport a bogárlászlók, raffayernők, fricztamások, a komolyabb hangot megütő, magukat néha tudományosnak feltüntető futóbolondok csoportja (ezért például sohasem zsidóznak _egészen_ nyíltan, inkább csak kikacsintgatnak). Az ő összeesküvés-elméleteik nem olyanok, mint a gyíkemberesek, az ő meséik létező csoportok (szabadkőművesek, globális tőkések stb.) köré épülnek.
Nos, ezért Orbán libernyákozásához hasonlóan az is súlyos _határátlépés_, amikor Vidnyánszky »háttérhatalomról« beszél. Ő ugyanis nem azokba a csoportokba tartozik, amik csak lazán (és sokszor rejtetten) csüggnek a hatalom csöcsein, és amiknek az a dolguk, hogy a hatalom megnyilvánulásainál ezerszer szalonképtelenebbül képviseljék ugyanazt. Ő egy egészen közvetlenül kormányzati tényező, formálisan is óriási hatalommal rendelkező kiskirály. Tehát most szóról szóra ugyanaz történt, mint Orbánnal, csak Vidnyánszky nem a kisnyilasokkal, hanem a szalonnácikkal azonosította magát. Ugyanúgy, ahogy Orbán: akár véletlen volt (mert sok ilyet fogyaszt), akár szándékosan akarta megszólítani az ő közönségüket.”