„Joggal panaszkodunk Románia politikai elitjére. Főleg mostanság, amikor tényleg a legkisebb növésű békák ülepe alá süllyedt az állam vezetésével próbálkozók emberi és szakmai színvonala. Elszörnyülködünk a bukaresti hírtévék leplezetlenül elfogult, hisztérikus stílusán. A pokolba kívánjuk az újabb mellébeszélésre épülő választási kampányt. Megállapítjuk kétszármincharmadszor, hogy ez az ország menthetetlen, ilyen sehol máshol nincs, és reménytelen az egész.
Én erre azt mondom, vessük elkeseredett, köldöknézéshez szokott szemeinket az újkori demokrácia mintaképére, az ígéretek földjére, arra a nagyhatalomra, amelytől olyan sokszor vártunk mindhiába megoldásokat. Tán a pszichológusok szokták mondani, hogy egy beteg kedélyén segít a »gyógypletyka«, azaz egy másik beteg ember esetének elmesélése, aki sokkal rosszabb állapotból épült fel csodával határos módon. Figyeljünk kicsit a novemberi elnökválasztásra készülő Egyesült Államokra, és menten szebbnek tűnik a Dâmbovița-parti felhozatal.