Megint jönnek, gyújtogatnak

„A francia rendőrség legalábbis szándékos gyújtogatást sejt a nantes-i székesegyházban keletkezett tűz hátterében, s ezzel az indokkal rendelte el a nyomozást. Mindegy is.

A 16. században épült gótikus templomban számos érték, műalkotás megsemmisült. Mindegy ez is. Európa urai nyilván azonnal sajnálkozásukat fejezik ki, vagy már meg is tették, az emberek mécsest gyújtanak, mintha az segítene a tüzet megfékezni, egyesek pedig adományokat kezdenek gyűjteni a helyreállításhoz. Persze Európa számos országa felajánlja majd segítségét pénzben vagy szakértelemben a helyrehozatalhoz, bizonyítandó, hogy ők szolidárisak, mert ez így politikailag korrekt. Mindegy is. Miért mondom ezt? Nos, azért, mert kontinensünk vezetői – ha nem emlékezne a kedves olvasó, felidézem – számos alkalommal kijelentették, a terrorizmussal meg kell tanulnunk együtt élni. Azt ugyan nem mondták meg, hogyan lehet ezt megtanulni, de nem ez az első eset, amikor kijelentéseiket nemigen lehet értelmezni. El kell tehát fogadnunk, hogy az európai templomok hirtelen rendkívül gyúlékonnyá váltak, és minél híresebbek, annál gyúlékonyabbak.

Ami a gyújtogatókat, rongálókat illeti, ezekben az esetekben még azt se mondhatjuk, hogy új műsorhoz új férfi kell, mert ezek ugyanazok. Előre megfontolt, ilyen-olyan szándékkal ültették beléjük a gyűlöletet minden ellen, ami szép, nemes, ami érték, és ami – például történelmünk, hitünk, kultúránk és a mindezt létrehozó számos kiváló ember – fontos nekünk. Mindegy, hogy messziről jött, vagy itt született Európában, mindegy szinte, hogy milyen gyűlölet vezérli, a lényeg, hogy romboljon, hiszen azt hiszi, a rombolás hőstett. Egyik azért, mert a vallása ezt diktálja neki, másik meg azért, mert belé oltották a tudatlanságot.

Ezek az agymosottak egyelőre uralják az életünket, de hogy is ne uralnák, amikor ország- és kontinensvezetőktől azt hallják, hogy az erőszakkal együtt kell élnünk, valamint tisztelnünk kell akár a bűnözőket is, kivált, ha feketék.”