Igazságtalan osztozkodás

„Ismét nagy csörtére készülünk Brüsszellel, hiszen pénteken és szombaton tárgyalnak az európai uniós országok vezetői a koronavírus-járvány hatásainak ellensúlyozását szolgáló helyreállítási alap feltételeiről és elfogadásáról.

Ezt azért is érdemes jól körüljárni, hiszen a 750 milliárd eurósra tervezett helyreállítási csomag nemcsak a jelenlegi, hanem a következő generációs uniós polgárok létét is erőteljesen befolyásolja, mint ahogy az a nevében is szerepel: Következő Generáció EU. Már most ki lehet jelenteni, hogy ennek a tervnek a megvalósítása politikailag és gazdaságilag egyaránt igazságtalan: politikailag azért, mert az Európai Unió ránk akarja erőltetni, utóbbi esetében pedig azért, mert ha valóban a gazdaságot akarjuk megsegíteni, hitelt a versenyképesség élénkítésére és munkahelyteremtésre lenne érdemes felvenni. Most viszont teljesen homályos, mire akarja elkölteni ezt az összeget Brüsszel. Ráadásul a hitelt közösen, de nem egyenlő feltételekkel kell visszafizetnünk 2028-tól, harmincéves futamidővel. Ha pedig közösen vesszük fel a hitelt, akkor a feltételekről is közösen kellene döntenünk.

Az is inkorrekt, hogy a helyreállítási alapból a leggazdagabb államokat támogatná az unió, a feltörekvőket, mint amilyenek mi is vagyunk, kevésbé. Azokat a gazdagabb országokat, amelyek félrekezelték a koronavírus-válságot, előnyben részesíti Brüsszel a szegényebbekhez képest. A fegyelmezett költségvetést követőket pedig, amelyek a járványban is megállták a helyüket, büntetné. Az újabb gazdasági krízis jóval enyhébb lehet a régióban, mint az unió régebbi, jellemzően déli tagállamaiban. Ugyanakkor borítékolható, hogy egymilliárd euróval több pénzt kellene visszafizetnünk annál a 6–6,5 milliárd eurónál, amit nekünk osztanának ki, azzal együtt, hogy egy fillér támogatásra sem lenne szükségünk.”