Egyrészt mert mint társadalom nagyon fáradtak voltunk.
Túl voltunk hajszolva. Jó most otthon lenni, jó együtt lenni, jó befelé fordulni. Másrészt jól tűrjük, mert jó az idő. Kínszenvedés lenne a karantén, ha a koronavírus novemberben tört volna ránk, és napról napra zárulna ránk a hideg és a sötét. A nyolcéves fiam példáján úgy látom, a digitális oktatás is jól működik: a tanárok, a diákok, a szülők is lelkesek és lelkiismeretesek.
Milyen emberként fogjuk elhagyni az otthonaikat 3-4 hónap után?
Tapasztaltabbak leszünk és kipihentebbek. Ránk fért egy kis kényszerpihenő, ránk fért, hogy több időt töltsünk a családunkkal – és önmagunkkal. Ezzel együtt nem hiszem, hogy gyökeresen más lesz a világ a járvány után, mint amilyen előtte volt.
Mértékletesebben fogunk fogyasztani? Nem hiszem.
Felértékelődnek a személyes kapcsolatok? Egy időre bizonyosan. Megerősödik a nemzeti gondolat? Alighanem. Mégis ha lesz tanulsága a koronavírusnak, az nem lesz több, mint hogy ezt is túléltük, tehát mehet minden ugyanúgy, mint régen. Lehet újra denevért enni.
***
A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról.
Az eddigi interjúink (többek között Jelenits Istvánnal, Zacher Gáborral, Prieger Zsolttal, Rókusfalvy Pállal és Kovács Ákossal) itt érhetők el.