„A kormánypártok és az ellenzék közül mindig is az előbbiek álltak a média figyelmének központjában, most ez százszorosan igaz. A február végi választás kiértékelésére igazából nem volt lehetőségünk, mert mire kinevezték az új kormányt, már a nyakunkon volt a járvány, és azóta is minden erről szól.
Miután Igor Matovič rövidre zárta a koalíciós tárgyalásokat és az OĽaNO, a Sme rodina, az SaS és a Za ľudí pártjaiból megalakult az új kormány, a Smer és az ĽSNS képviselőinek jutottak az ellenzéki padsorok. Ez az egyik oldalról jó hír – minél messzebb vannak a kormányzati pozícióktól, annál jobb, de a másik oldalon veszteség is, mert ettől a két párttól nem várhatunk konstruktív ellenzéki munkát. Egy normális demokráciában a kormány és az ellenzék ugyanis nem feltétlenül egymás ellenségei, a kormányzat elfogadhat ellenzéki javaslatokat, az ellenzék pedig konstruktív kritikával akár javíthat is a kormányzás minőségén, rámutathat a hibákra.
Az a gond, hogy ennek Szlovákiában minimális az esélye. Egyrészt a két ellenzéki párt hitelessége – finoman fogalmazva – elég könnyen kikezdhető, másrészt pedig kérdés, hogy lesz-e a kormányoldalon hajlandóság meghallgatni az ellenvéleményt. A Smert, Robert Ficóval az élen, nehéz komolyan venni, bármilyen kritikát fogalmaz meg.”