A felvidéki magyar politikának tiszta lapot kell nyitnia, hiszen sem az Magyar Közösségi Összefogás, sem a Híd-Most nem jutott mandátumhoz.
„A szlovák politika nagy kérdése most az, hogy az OLaNO mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket, mennyire tud a 2018-as Kuciak-gyilkosság rémálmából – az oknyomozó újságíró és kedvese az alvilág mély bugyraihoz vezető megöletéséből – felocsúdni, hogyan tud stabil kormányt alakítani, illetve háromötödös alkotmányos többség birtokában lesz-e, hogy megtisztítsa az igazságszolgáltatást.
Az OLaNO egyelőre beteljesületlen álom, amelyet ugyanúgy az uralkodó politikai elittel szembeni elégedetlenség emelt a hatalomba, mint Olaszországban az Öt Csillag Mozgalmat vagy Franciaországban Emmanuel Macron elnök az önmagukat lejáratott szocialisták és a jobbközép közé magát ékként beverekedő centrista-liberális alakulatát. Néhány év elteltével mindkét erő esetében látszanak már a fásultság jelei. Nagyon imponálóan tud hatni az elitellenesség, de mély társadalmi beágyazottságra van szükség ahhoz, hogy a siker tartós maradjon. Macron pártja a jövő hét végi önkormányzati választásokon áll ilyen próbatétel elé Franciaországban.
Az OLaNO-nak most indul az óra. Egy múlt heti, dunaszerdahelyi úton sürgősséggel kikupált riporterként Matus Tibor felvidéki gazdasági szerkesztőtől tudom, hogy a Smer kormányzása alatt, a Robert Fico exkormányfő nevével fémjelzett korszakban felélte forrásait az Ivan Mikloš egykori pénzügyminiszternek köszönhető jó gazdaságpolitika. »Hatékony« rendszert alakítottak ki az uniós pénzek lenyúlására. A mohi atomerőmű-beruházás például kétszer annyi idő alatt, kétszer annyi pénzért fog megvalósulni, és noha folyamatosan építkezéseket látni Szlovákia-szerte, négy év alatt mindössze tizennégy kilométer autópályát adtak át. Ez is az OLaNO malmára hajthatta a vizet.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Helyszíni beszámoló a felvidéki magyar közösség megmozdulásáról.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
„Karácsony közeledtével könnyű azt hinni, hogy egy kölyökkutya vagy kiscica a tökéletes meglepetés, de aztán jön a valóság” – fogalmazott Ovádi Péter.
Kiszivárgott hangfelvételek mutatják meg Nagy Ervin valódi politikai világát: nosztalgia a 2009-es megszorítások után, baloldali álmok és vágyakozás egy generáció kihalása után.
