Két év, két élet

„Két éve ezen a napon valami eltört. Addig hihettük, hogy csak egy »hagyományosan« korrupt államban élünk. Tévedtünk.

Két éve nagy árat fizettünk. Mi felocsúdtunk, ám ehhez két ártatlan ember halála kellett. Ők a hősök.

Két éve harmadik mondatok fogságában élünk. A király meztelen lett, ám nekünk még két évig el kellett viselnünk a cinizmus és az arrogancia harmadik műszakját. Kétségbeejtő.

Két éve várunk arra a napra, amikor elküldhetjük a maffiakormányt. A kočneri rendszer építőit és üzemeltetőit. Türelmes a többség.

Két éve a becsületesek személyes döntést hoztak. A többiek pedig maradtak, mintha mi sem történt volna. Személyes szégyenek.

Két éve nekünk, magyaroknak is szégyenkeznünk kell, mert magyarok nélkül nem működne ez az alattomos és gonosz rendszer.

Egy hét múlva a mi kezünkben a döntés! Felelősségre vonhatjuk azokat, akik asszisztáltak az agóniához, akik lepaktáltak a gonosszal, akik személyes érdekeiket a társadalom alapértékei és érdekei elé helyezték.

Ha Janko Kuciak és menyasszonya élne, azt akarná, hogy szavazzunk. Hogy változtassunk.

Ma rájuk emlékezünk. Nyugodjatok békében!”