A környezetet nem védeni kell, hanem élni vele, rajta, érte

„Tudjátok mi a legijesztőbb? Hogy aki valami ilyesmivel próbálkozik, azt csodabogárnak tartják, sőt, valamiféle primitív barbárnak. Aki jobbat akar a gyerekeinek, mint amit az intézményes rendszerek adnak, aki gazdálkodni tanítja a gyermekeit, az »elveszi a jövőjüket«, »agymosottat csinál belőlük«; aki megtermeli a táplálékot családjának, az »állatokat kínoz és mészárol az udvarán« stb. Nem is a szavak fájnak, hanem az az indulat, ami a kiabáló emberekből árad.

Pedig nekünk magunknak nem a szomszéd földjét kellene megmentenünk, hanem azt a darabot, amin mi állunk.
Persze, a legtöbben eladták, hogy az árából egy látszólag kényelmesebb életet vegyenek, csak azzal nem számoltak, hogy esetleg másnál rossz kezekben lesz. Most pedig fáj, hogy így lett.

De már nem elég tüntetni. Nem, össze kell kennünk magunkat, felvállalni, amit még lehet, és fel kell törje kezünket a szerszám. Véleményem szerint szemléletet kellene váltani, mert a jelenlegi megoldási javaslatokat ugyanazok az érdekcsoportok finanszírozzák, akik a legtöbb profitot termelik a jelenlegi rendszerből. 

Jó lenne kisgazdálkodóként megélni, hogy akik a Földet féltik, a gyakorlatban is felelősséget vállalnak, és maguk is visszatérnek a földhöz, legalább egy kert erejéig. Megtapasztalják saját bőrükön, kezdeti kudarcaikon, majd sikereiken a táplálék és az élet valódi árát és értékét. Az embernek a földje, a kertje, a gazdasága volt mindig is az anyagi biztonságának a fő forrása. Annyi okos, jól működő módszerrel lehet ma gazdálkodni, ott a permakultúra, az erdőkertek, biodinamikus gazdálkodás és még ezer, jobbnál-jobb módszer a kisléptékű gazdálkodásra.

Mert bizony hogy lehet ízfokozók nélkül főzni, de még milyen jót és milyen egészségeset! Egy dolog kell hozzá: a magunk által felnevelt, megtermelt »házi« alapanyag. Hát így van ez a Földdel is. Mentsük meg mi, mert mások lehet, hogy nem fogják.”