Azok, akiket liberális anarchisták, tehetségtelen vándorszínészek, iszákos szemkilövetők és szélsőjobboldali szkinhedek vezettek. Összefogott az LMBTQ-aktivista az egri kopaszok vezetőjével, a megrögzött holokauszttagadó pedig szövetségre lépett az antifasiszta újkommunistával. A lámpást a beteges, vérfertőző nászhoz a Duna-parti cipőkbe köpködő náci tartotta. Mert mocskos Fidesz. Mert Orbán takarodj. Mert semmi sem drága.
Az elvtelen koalíció megköttetett. A ragasztóanyag, ami végre egyben tudta tartani a holokauszton viccelődő Mirkóczkit, a karlendítő Sneider családot a gyöngyöspatai szegregáció ellen és a melegek jogaiért harcoló balliberálisokkal, a győri polgármester volt és a köré szőtt szövevényes mese. Amely csak nyomokban tartalmazott igazságot, de az erős képi anyagok miatt egy fél ország elhitte a névtelen szerző semmivel sem alátámasztott, bizonyítékok nélküli hazugságait. Mindet. Mert látták a hűtlenkedő, jachton dőzsölő győri polgármestert. Így elhittek minden leírt szót, minden leírt mondatot.
A baloldali sajtó pedig készségesen vitte a hírt, vette át és habosította a hazugságokat. Pedig a győri polgármesterről szóló botrány kitörése előtt még kényeskedve, a magánélet szentségéről tartottak kiselőadásokat, ha valaki Wittinghoff Tamás úr hasonló akcióját bátorkodott szóba hozni, és aljas kampányról, szexvideós zsarolásról meg karaktergyilkosságról papoltak.