„Micsoda? 1921-es zsidóellenes rendelet? És most veszti hatályát? Igen, ez bizony így van. A »Wabersche Optionpraxis« nevű belügyminiszteri intézkedés alapján, amely egy bírósági döntésen alapult, az egykori Monarchia más országaiban született zsidóktól megtagadták az állampolgárságot. Ehhez az Ausztriával kötött saint-germaini béke 80. pontját használták fel, ennek értelmében ugyanis azok kaphattak osztrák állampolgárságot, akik »azonos nyelven beszélnek és azonos fajhoz tartoznak«. Azoknak a zsidóknak, akik már megszerezték az állampolgárságot, ott lebegett a fejük felett a vészes lehetőség, hogy deportálják őket. Ennek ellenére, furcsa módon, a korszakban Ausztriát soha nem érte olyan nemzetközi sajtótámadás, mint Magyarországot.
És hogy miért érdekes ez a mai magyar nemzeti érdekek szempontjából?
Hát azért, mert most megint úgy tűnik, hogy a haladó erők Lueger egykori mondását fordítva alkalmazzák. Vagyis: hogy ki az antiszemita, azt ők mondják meg. Hogy Ukrajnában dühöng az antiszemitizmus? Mindegy, a mi kutyánk kölke! Hogy Bécsben közterületen művelik a zsidóellenességet? Ugyan már, hiszen ott most buktak meg a haladást ellenző politikusok! Hogy az Egyesült Államokban a Demokrata Párt az Izrael-ellenesség és az antiszemitizmus melegágya? Sebaj!
De ha Magyarországon, egy kisvárosban – Vácon – egy gimnázium kertjében egy keresztény gondolkodó szobrát állítják fel, az persze újabb kitűnő alkalom arra, hogy a »haladó« sajtó világgá kürtölje: idehaza dühöng az antiszemitizmus.