Amikor a legdurvább függésben élő junkie szembesül azzal, hogy ha így folytatja a szerfogyasztást, rövid úton beledöglik és környezete életét is pokollá teszi, akkor az valójában nem világvége, nem valami szörnyű tragédia, hanem a megtisztulás és egy új élet egyetlen esélye, amit talán utoljára ragadhat meg, ha nem halogatja addig, amíg már túl késő lesz.
A keménydrogos példája a fogyasztói társadalom mai válságának, illetve már inkább agóniájának legegyszerűbb modellje.
Magyarán szólva: a világvége, a szörnyű pusztulás világa nem az, ami most fenyeget minket, hanem az, ami eddig volt, és amit fertelmes fogyasztói függéseink rendszerében olyan csodásnak találtunk, meg amiről a sok dílermarketing azt sulykolta, hogy olyan szuper. Na, az volt az apokalipszis, a szörnyű pusztítás és pusztulás – nem a gyógyulás, hanem ami megbetegítette a világunkat – amit és ahogy eddig csináltunk.