„Ahogy egykor megdöntötték a brit gyarmatosítók uralmát Indiában, úgy kellene ma leállítani a világgyarmatosítás rendszereként működő globális kapitalizmust, ezt a világszerte hatalmon lévő bolygógyilkos piramisjátékot.
Na, most lett nagyon elég ebből az olcsó világvége-vernyákolásból! Érdemes gyorsan tisztázni pár alapkérdést.
1. Ez nem a vég, hanem új kezdet
Amikor a legdurvább függésben élő junkie szembesül azzal, hogy ha így folytatja a szerfogyasztást, rövid úton beledöglik és környezete életét is pokollá teszi, akkor az valójában nem világvége, nem valami szörnyű tragédia, hanem a megtisztulás és egy új élet egyetlen esélye, amit talán utoljára ragadhat meg, ha nem halogatja addig, amíg már túl késő lesz.
A keménydrogos példája a fogyasztói társadalom mai válságának, illetve már inkább agóniájának legegyszerűbb modellje.
Magyarán szólva: a világvége, a szörnyű pusztulás világa nem az, ami most fenyeget minket, hanem az, ami eddig volt, és amit fertelmes fogyasztói függéseink rendszerében olyan csodásnak találtunk, meg amiről a sok dílermarketing azt sulykolta, hogy olyan szuper. Na, az volt az apokalipszis, a szörnyű pusztítás és pusztulás – nem a gyógyulás, hanem ami megbetegítette a világunkat – amit és ahogy eddig csináltunk.
Az volt a világvége, amit eddig csináltunk. Ami most jön, az pedig egy új világ kezdete.
Nagyjából mindaz, amit a fogyasztói társadalom jónak vélt, az a rossz, a zsákutca. Egyszóval: ami most velünk és a bolygóval történik, valójában egy gyógyulási folyamat. A globális felmelegedés a bolygó láza, ami aktiválja a Föld immunrendszerét, hogy kivethesse magából mindazt, amivel megfertőztük.
Minél inkább ragaszkodunk a fogyasztói világhoz, annál inkább azonosulunk azzal, amit a természet nagyságrendekkel nagyobb erői, a kiáradó vizek és egyéb katasztrófák mint falósejtek viharos gyorsasággal elpusztítanak, megakadályozva ezzel a valóban halálos kór, a bolygófogyasztói modell terjedését. Hogy meggyógyulhasson a Föld, és újra lehetővé váljon egy élhető, fenntartható életforma.