Kösz, de nem kérünk a sérelemimportból!

2019. június 20. 12:50

A progresszió harcosai újabb és újabb hullámokban hozzák be Európába a nyúlós, sűrű, értelmet megdermesztő, élet- és helyszínidegen elméleteiket. Most mi üzenjük: no pasarán!

2019. június 20. 12:50
Leimeiszter Barnabás
Mandiner

Azt hiszik, hogy Amerika, ez az egyszerre lenyűgöző és visszataszító behemót csak a vaníliás zérókólával, a szuperhősös filmekkel, a fekete péntekekkel, az angol üzletnevekkel, a föderalista víziókkal, a slam poetry-vel, a streetfood-forradalommal, a boldogságtanácsadókkal, a marketingkurzusokkal, a rissz-rossz spiritualizmussal, a giccses befejezésekkel vet alá bennünket kulturális konformizmusának?

Kis naivak.

A sérelemimport sokkal hatékonyabban építi le az európaiságunkat.

A rasszizmus kitart Európa szívében” – ezzel a sokat ígérő címmel vezeti fel a minap megjelent cikkét a Politico. A lap azt panaszolja el, hogy míg a női tisztviselők alacsony számát sokan kárhoztatják az uniós vezetők közül, senki sem foglalkozik egy ugyanannyira fontos – ha nem fontosabb (!) – problémával: azzal, hogy színes bőrűek nincsenek megfelelően képviselve az európai intézményekben. Például egy színes bőrű sem volt még európai biztos.

Az EU túlnyomó fehérsége azt a gyakran figyelmen kívül hagyott strukturális kirekesztést tükrözi, ami a kisebbségeket sújtja szerte Európában” – fejtegeti a szerző, a Galaxy Henry névre hallgató hölgy, felhánytorgatva, hogy az „afro-európaiak” és más etnikai kisebbségek csupán az uniós intézményekben dolgozó alkalmazottak 1 százalékát teszik ki, a választásokon pedig csak harminc kisebbségi jutott EP-mandátumhoz, a Brexittel pedig ez a szám is csökkenni fog. Egy kongói származású aktivistát a Belgiumban dúló, az „afro-belgákat” sújtó „intézményes rasszizmusról” faggat, majd a Németalföldön megszokott, blackface-t viselő krampuszok miatt háborog.

Személyeskedni nem ér, viszont felettébb szórakoztató, úgyhogy utánakeresgéltem kicsit a Politico újságírójának. Az interneten elérhető információk tanúsága szerint Henry egyetemista kora óta

nagy erőkkel folytatja azt a semmirekellést, amit ma a nyugati nyilvánosságban illik rettenetesen komolyan venni;

a Cambridge-i Egyetemen a „női és nembináris aktivisták szorgalmából ihletet merítve” küzdött azért, hogy az egyetemet „egyre befogadóbb környezetté változtassák át, eltörölve az egyenlőtlenségeket, amelyek a meghaladni kívánt, férfiak dominálta múltra emlékeztetnek bennünket”.

Galaxy Henry

Bár erős a gyanúm, hogy Galaxy Henry legszebb évei ebben a tökéletes haszontalanságban fognak eltelni, és erre a haszontalanságra ragyogó karriert épít majd, nem ez a bajom vele. Hadd élvezze ki az ájtatos értelmiségen, a politikai establishmenten, a nagyvállalatokon és a „rendszerkritikus”, alternatív csoportosulásokon átívelő woke-konszenzus üdvösségét.

Nem is az dühít, hogy a Henry-félék az áldozatiságukban kéjelegnek – ami egyébként a lehető leggusztustalanabb emberi vonás.

A probléma azzal van, hogy Henry és a hasonszőrű, aktivistának, újságírónak, művésznek álcázott küldetéstudatos autisták magasról tesznek Európára, és – tudatosan vagy öntudatlanul – az amerikai kulturális terjeszkedés legújabb hullámát készítik elő.

Az a nyelv, amit Henry használ, a fölvilágosult Nyugat fellengzős progresszióval, ideig-óráig divatozó „kritikai” elméletekkel megdolgozott évtizedeinek verbális pakurája:

nyúlós, sűrű, megsüpped és megdermed benne az értelem.

Az újhullámos felvilágosodás retorikája a hatvanas évek után az amerikai kampuszokon ülepedett meg végleg, és ennek az antiintellektuális, a kommunikációt elsorvasztó (mert kizárólag morális kinyilatkoztatásokra szolgáló) nyelvi matériának a sötét göbei, az olyan frazémák, mint a Henry által is emlegetett „overwhelming whiteness”, az „institutional racism”, a „structural discrimination”, a „calculated ignorance”, egyedül az amerikai társadalmi kontextusban jöhettek létre és csak abban értelmezhetők – ha egyáltalán.

Mert azért az nagyon is kérdéses, hogy 2019-ben, a pozitív diszkrimináció hosszú évtizedein és Barack Obamán túl mennyire jogos ezen jelenségek fölött siránkozni. Ha belegondolunk abba, hogy a „rasszizmus” hány egyetemi oktatónak, hivatalnoknak, sztárírónak és más egyébnek biztosítja a megélhetését, nem nehéz belátni, kinek áll leginkább az érdekében, hogy a kirekesztés – ha már csak a nevetséges, mondvacsinált „mikroagressziók” szintjén – fennmaradjon.

De fogadjuk el, hogy az az Amerika, ami Afrikából behurcolta, rabszolgasorba vetette és a hatvanas évekig másodrangú állampolgárként kezelte a feketéket, strukturális-intézményi tekintetben továbbra is a négerek ellen van alapértelmezve – ez egy ostoba, de értelmezhető állítás.

Az amerikai egyetemeken kifundált kifejezések azonban Európára vonatkoztatva, ahol teljesen eltérő történelmi körülmények között – főként a második világháború utáni gazdasági bevándorlás útján – jelentek meg nagy számban etnikai kisebbségek, az égvilágon nem jelentenek semmit.

Ez azonban kevéssé zavarja Henryt és a többi hivatásos rinocéroszt, és

a disztópikus Netflix-sorozatok és a vegán borbélyszalonok mellett fellelhető identitáspolitikai fogalomkészlettel: rendszerszintű rasszizmus, kulturális kisajátítás, blackface-hisztéria és egyebek – hogy a szintúgy sajátosan amerikai bukéjú queer-elméletet és transzideológiát, na meg a #MeToo-mozgalmat ne is említsük.

Nem a progresszió perverz logikája itt a lényeg (az, hogy az elnyomás elleni harc nevében a végtelenségig gyarapítják a legfeljebb retorikai szinten létező elnyomások számát), hanem az, hogy ezek a fogalmak Európára teljességgel alkalmazhatatlanok.

Másképp mondva: még a sérelmeinket is sztenderdizálják.

Ahogyan az amerikai kulturális dominancia elvette a jogot, hogy a saját hőseinkért rajongjunk, hogy a magunkféle zenét hallgassuk, hogy a nálunk honos szemét gyorskaját tömjük magunkba, most azt vitatja el tőlünk, hogy saját, csak ránk jellemző sérelmeink legyenek – hogy azon botránkozzunk meg, amit mi megbotránkoztatónak tartunk, és csak röhögjünk azon, amin máshol, mások teljes szívből felháborodnak.

Az európai mozi ikonikus alakját, Catherine Deneuve-öt elsöprő felháborodásorkán jelezte, hogy vége a különcködésnek. Immár az elnyomatásunk is csak amerikai lehet, már az áldozatiságunkban is meg van tagadva európai létünk. A világszerte agyonidézett Judith Butler mára ugyanolyan logója ennek a dominanciának, mint a McDonald’s két aranyíve. És a két termék az egészségre ugyanolyan káros.

Most mi üzenjük: no pasarán!

Összesen 75 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2020. június 05. 18:30
EZ NEM AMERIKAI PROBLÉMAIMPORT, NEKÜNK MAGUNKNAK IS MEGVAN A SAJÁT KÜLÖNBEJÁRATÚ RASSZIZMUSUNK, VANNAK, AKIKTŐL KAPÁSBÓL ELZÁRKÓZUNK, ÉS VANNAK, AKIK MINKET REKESZTETTEK KI. PONT TRIANON 100. ÉVFORDULÓJÁN BENYÖGNI EGY OLYAN SZART, HOGY MINDEZ AMERIKAI GONDOLKODÁS, ÉS SZÁZAN LÁJKOLJÁK, EGY SE GONDOLKOZIK, hát gratulálok. A problémafelvetéshez egy vajszínű árnyalat: az egyik (állítólagosan ázsiai) rendőr, akit G. Floyd miatt vád alá helyeztek, egy igen különös ázsiai nyelven beszél és ír: OROSZUL. Nekem már az első pillanatban ukrajnai "kisebbségi"-nek tűnt. Ő volt az első, aki kirángatta a kocsiból Floydot. (A fotón az első balra: https://www.click2houston.com/news/local/2020/06/03/ap-minnesota-ag-to-upgrade-murder-charge-against-officer-in-floyd-case-3-other-officers-involved-charged/ ) "Kueng, at 26 the youngest of the four officers, was also a recent recruit to the police force. He completed his year's probation just three months before the Floyd arrest. His personnel file, which notes that he speaks, reads and writes Russian, did not include any commendations or disciplinary actions during his short time on force. Kueng was a 2018 graduate of the University of Minnesota, where he worked part-time as part of the campus security force. He also worked nearly three years as a theft-prevention officer at Macy's." Persze egyáltalán nem "oroszos" a kinézete. De oroszul beszél, ír és olvas. Kuengnek hívják és "ázsiainak" nevezik, DE NEM AZ. Nem mellékesen UKRÁN volt az az illető is, aki kamionnal a tüntetők közé hajtott: "az ukrán hadseregben szolgált, Vinnica környékéről származó Bohdan Vecsirko" http://podiji.karpat.in.ua/ Az ukrán kamionsofőrről itt van több fotó is: https://balrad.ru/2020/06/01/fekete-majdan/ Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy Oroszország direkt provokálja az USA-t, mert ha ezt tenné, nyilván nem ilyen formában tenné, hanem rejtetten, fedetten. De azt jelenti, hogy a keleti szlávoktól ilyen viselkedés várható. Persze lehet, hogy mindez színtiszta véletlenség, és paranoia őket külön kiemelni. DE EZEKHEZ A TÍPUSÚ EMBEREKHEZ NEKÜNK IS VOLT MÁR "SZERENCSÉNK", és rögtön beindul az "AHA"-élmény!!
Zokni
2019. június 21. 09:33
Kedves Szerző! Ezt írja: "Bár erős a gyanúm, hogy Galaxy Henry legszebb évei ebben a tökéletes haszontalanságban fognak eltelni, és erre a haszontalanságra ragyogó karriert épít majd, nem ez a bajom vele...." Ugyan "személyeskedni nem ér", de látni, ahogy ÖN viszont ilyen cikkekkel tölti tökéletes haszontalanságban az idejét (és a mienket), hogy élvezhesse a karrierje gyümölcseit... Nem használva ki a hölgy kijelentése kapcsán az apropót, hogy megvilágítsa: milyen mértékben, milyen kisebbségekre vonatkozóan van meg Európában, és főleg hazánkban az az ellentmondás, amire ő az otthoni rossz tapasztalatai alapján felhívja a figyelmet. A roma kisebbségek (ugye a szegregáció szép vívmánya), a szegénység, a szegény régiók lakossága, a drogosok, a kivándorló kétkezi munkavállalók stb., stb., melyek háttérbe szorulása tény. És igen. A nők érdekeinek, fontosságának visszaszorulása. Akiknek ugyebár a "princípiuma" a szülés. (Vagyis a férfiaké meg a b..szás... Ha úgy vesszük, akkor már ők is veszélyeztetett fajta... Már amelyik - teszem azt -, nem akarja röptében a mókust is...)
billwilson
2019. június 21. 06:48
ez a cikk kicsit a komcsi időket idéző nyugatozás volt.
mucsay
2019. június 21. 00:39
és a botlatóköveik. mert minden fagyizásnak, minden iskolábavivésének a gyereknek, minden elmenésnek a piacra a hk-ról kell szólnia. elég bűnösnek érzed már magad? nem, soha nem elég.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!