Kénye-kedve szerint számolhatja fel a magyar orvosképzést egy rektor, semmilyen tiltakozás nem akadályozhatja meg, egy polgármester pedig önkényesen felrúghat akár nemzetközi szerződéseket is.
„Emelik a közalkalmazottak bérét, de elhibázott gazdaságpolitikájuk miatt szárnyal az infláció, napról napra emelkednek az árak, hát – kampány lévén – áfacsökkentéssel igyekeznek elnyerni a választók kegyeit. Koholt vádak alapján elítélhetnek ártatlanokat, de harminc év sem elegendő, hogy az ügyészség összeállítson egy épkézláb iratcsomót az 1989. decemberi események vagy az 1990-es bányászjárás felelősei ellen. Kénye-kedve szerint számolhatja fel a magyar orvosképzést egy rektor, semmilyen tiltakozás nem akadályozhatja meg, egy polgármester pedig önkényesen felrúghat akár nemzetközi szerződéseket is, és meggyalázhatja katonatemetőben nyugvó háborús hősök emlékét. A hatóságok szelíden megintik ugyan, ő halasztja a frissen létrehozott emlékhely avatását, de le nem mond róla.
Így élünk hát 2019 Romániájában, apróbb-nagyobb bosszúságok színesítik napjainkat. Van, ami felháborít, elkeserít, de legtöbbjükön már meg sem botránkozunk, csak legyintünk: ilyen ez az ország. Legszomorúbb, remény sincs, hogy kicsit másmilyen legyen.”