„Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?”
Babits Mihály: Psychoanalysis Christiana
Van a Szilícium-völgy kérges közepében, félúton a Golden Gate és az Apple-székház között egy hegy, Windy Hillnek hívják. Persze csak annak hegy, aki a San Franciscótól délkeletre az öbölre sikló, nyolc-tíz érdnyi világváros tengerszintjén hónapokig tunyított szemmel tekint reá, mert 581 méternél nem magasabb a drága szentem, de ez az élményen nem csorbít: verőfényes felhőhiány és a Völgy legjobb optikájában készült szemüveg együttes fennállása esetén
egyszerre látni róla a San Francisco-öblöt és a Csendes-óceánt. Mágikus.
Ezen a hegyen hagytam minden illúziómat a felvilágosult Nyugattal kapcsolatban.
Tizennyolc éves vagyok, lélekben-virtusban magyar, agyban-főben keresztény, kulturálisan német-római. Hiszem a Szentháromság egy Istent, a szólás szabadságát, a sztoikusok logikáját, a munka becsületét, a szomszéd szeretetét, az érték tiszteletét, a házastársi hűséget, az őszinte szó horderejét, a barátság vasláncát, a család oszthatatlanságát, a vízzé nem váló vért, az egység erejét, a hallgatás varázsát, az egyén hatalmát, az illékony bizalmat, a kisbetűs-számos-nagybetűs Facebook-jelszót, a száraz puskaport, a keményen dolgozó kisembert, a háromnegyed-egynegyedben kevert kóla-fantát, a pincehideg rozéfröccsöt, a felsőfokú angolt és a kétezres szívóbenzint.
És a felvilágosult Nyugat ezt nem hiszi velem. Hol mondja, hol nem mondja, de egyik esetben sem hiszi. Kelet sem. Magunk vagyunk idehaza, középen mink, balra a hideg, jobbra a háború.
Fogadok ezért hűséget két év Nyugattal a létidő-számlámon Magyarország zászlajának és a Köztársaságnak, amelyet képvisel, az egy és oszthatatlan Nemzetnek az Úr alatt, szabadsággal és igazsággal bárkinek, akinek van humora a helyhez, és hajlandó értük másfél lépést tenni. Ez az ország nekem NER-estül a józan ész és a személyes szabadság büszke hazája, ahol csak az kap pálinkát, aki éretten mosolyog, csak annak lesz pénze, aki nyitott szemmel jár a kitaposott úttal húsz méter szélesen párhuzamos csalitosban, és csak abból válik csúcspolitikus, aki magyar néplélektanből bármikor tudna doktorit védeni.
Magyarország se nem Dánia, se nem Darfúr, se nem Dubai, de jónak jó, Istenem, de jó.