Kalifornia, a szegénység központja

„Kaliforniában – nem Mississippiben, Új-Mexikóban vagy Nyugat-Virginiában – a legmagasabb a szegénység aránya az Egyesült Államokban. A Census Bureau’s Supplemental Poverty Measure szerint – amely vizsgálja a lakhatás, az élelmiszer, a közművek és a ruházkodás árát, és ami a nem pénzbeli kormányzati segítséget is bevételnek tekinti – közel minden negyedik kaliforniai szegény. Tekintve, hogy az államban rendkívüli módon nőtt a munkahelyek száma, s hogy milyen jólétet teremtett néhány iparág, főleg a túltelített techszektor, felmerül a kérdés, hogy miért van ennyi szegény ember Kaliforniában, pláne, ha tekintetbe vesszük, hogy Kalifornia egy főre eső GDP-je kétszer olyan gyorsan nőtt a 2016-ot megelőző öt évben, mint az amerikai átlag (12,5 százalék, szemben a 6,27-tel). 

Nem arról van szó, hogy Kalifornia politikusai ne küzdöttek volna a szegénység ellen. Sacramento és a helyi önkormányzatok rengeteget költenek szociális ügyekre, már évtizedek óta. Az állami és városi segélyprogramok tömkelege egymást is átfedi; egyes esetekben még a 200 százalékkal a szegénységi küszöb felett keresők is kapnak segélyeket a California Policy Center szerint. Kalifornia állama és a helyi önkormányzatok közel 958 millió dollárt költöttek 1992 és 2015 között a közjóléti programokra.  Sajnos Kaliforniában, Amerika népességének 12 százalékának otthonában lakik az amerikai jóléti szolgáltatások minden harmadik haszonélvezője. Ez a nagyvonalú költekezés azonban nem pusztán elégtelennek bizonyult a szegénység csökkentésében, hanem úgy tűnik, még növelte is azt. (…)

A kaliforniai szegénység-probléma gyökere igazából de facto helyzete, mint egypárti állam. A kaliforniai demokratáknak állandó többsége van a törvényhozásban, hosszú ideje dominálják a végrehajtó hatalmat, az ellenzék pedig gyenge, szóval a kaliforniai demokraták régóta szabadon valósíthatják meg a kék ideológiát, s nem kell érte politikai árat fizetniük. A kaliforniai szegénységi helyzet nem valószínű, hogy javulni fog, ha a politikusok nem hajlandóak szabadjára engedni a gazdasági növekedés mozdonyait, amelyek Kaliforniát az aranykorába vezették.”