Budapest tetemre hívása

„A fővárost sűrűn tetemre hívogatják. A levert szabadságharc után sem ellenséges támadások elhárítására, hanem a város megfélemlítésére építették a Citadellát. Az ágyúállások a lázadó Pest felé fordultak. Manapság inkább jogszabályokkal szokás tüzelni. Az önkormányzatokra már eddig is sűrűn lőttek: az önigazgatás elve meglehetősen golyószaggatott. Központosítanak mindent, valamennyi ágazat „KLIK”-esedik. A települési önkormányzatokat kiskorúsították: kifizették ugyan – mint zord atya a tékozló fiának – az adósságaikat, de elvették iskoláikat, kórházaikat.

De ezek a jogi fegyverek körbe lövöldöztek, nem speciálisan a fővárost célozták meg. Budapest nagy falat, sok lakos, sok (hatalmi szempontból túl sok) szellemi erő, ellenőrizhetetlenül gazdag kulturális választék, tetterős civil közösségek, a maradék független sajtó székhelye. Nyári estéken megtelő kávéházi teraszok, jó színházak, flashmobok és egyéb megmozdulások, sok külföldi – színes, fegyelmezhetetlen, nyugatos, nyitott város. Veszélyes és megszelídíthetetlen. Benne egyszerre jólét és nyomor, olykor egy saroknyi távolságra egymástól, ha akarod, ha nem, szembesülsz az összes társadalmi ellentmondással, kész politikai iskola. Itt még kinőhet valami, innen még kinőhet valaki.

Ez az, ami a 2030-ig regnálni akaró kormányfőnek a legnagyobb kockázat. Egy ellenzéki főpolgármester jogköreivel még elbánna: megnyirbálná, kiüresítené őket, elvonná a város maradék vagyonát és intézményeit. De ez az ember akkor is, egy szabadságharcban pláne, kiemelkedhet, „megcsinálhatja magát”, még a vidék felé is kinyújthatja kezét, jelét adhatja szolidaritásának. Személyes legitimációja a közvetlen választás esetén még a köztársasági elnöknél és a miniszterelnöknél is nagyobb: ő az az ember, akire név szerint a legtöbben voksolnak az országban. A tekintélyelvű rendszer saját terepén gyengülne meg: felbukkanna egy másik, még vitathatatlanabb tekintély, akinek a pesti Városházáról felsejlő árnyéka besötétítené, elrontaná a Várból remélt szép kilátást. Orbán azt sem felejtette el, hogy 2018-as kihívói között is ott voltak a polgármesterek: Botka, Karácsony. Mintha a közvetlen lakossági kapcsolatok, az ellenőrizhetőbb teljesítmény jóvoltából a polgármesterek nem estek volna át azon az általános tekintélyvesztésen, amin a politikai osztály más tagjai.

A kormányfő még nem tudja, mit tegyen. Beszélje rá a folytatásra valahogy a tisztázatlan jogkörök miatt vonakodó Tarlóst, akiben az övéi közül egyedül lát a jelenlegi szabályok között győzelmi esélyt? Merje megszüntetni a közvetlen választást, legyen helytartó, főispán, kinevezett tanácselnök, mint azelőtt? Ez annyira átlátszó, hogy már kockázatos. Hagyja a választási rendszert, de szoktassa kézhez a várost kormányzati adományokkal?”