A kétnyelvűség álarca mögé bújtatott elszlovákosítás

„Azt hiszik a rovarok értelmi szintjén élősködő politikai hegyi elit és Pozsony környéki prostituáltjaiból kiválasztott kétnyelvű tisztviselői, hogy talán mi is, itt a Duna bal partján élők, úgy jöttünk a világra, hogy első érintkezésünk az anyafölddel a fejünk tetejével történt, és az így csökkentett fejtérfogat következtében agyilag is olyan hátrányos helyzetűek vagyunk, mint ők.

Elképzelésük szerint eme visszafogott agytevékenység következtében nem látjuk, hogy mire megy ki az a törekvés, mely szerint minden emberi tudás alfája és ómegája a szlovák nyelvbe van kódolva, hiszen mindenki tudja, hogy már a klasszikus műveltségben is valamennyi számottevő ismeret megalkotói kivétel nélkül még tudományos eredményeik és elismertségük megszerzése előtt megtanultak szlovákul, hogy eredményeiket teljesebben kifejthessék.

Vannak, voltak talán páran, akik eléggé el nem ítélhető módon a görög, vagy a latin nyelvet részesítették előnyben, ám eme tévelygésük következtében nem is volt módjuk az ószlovákok világmegváltó csoportjának tagjává válni. Eme díszes ökörség/örökség hívői ma úgy akarják magukat államalkotóvá fejleszteni, hogy kivétel nélkül mindenkit rákényszerítenek az ő nyelvük elsajátítására.

Az elszlovákosítás első lépcsője, a magyarok lakta déli vidékek hegyi selejttel való elárasztása ugyanis nem hozta meg a várt eredményt, mert lassan 100 év elteltével is a többség még mindig magyar mifelénk. Ráadásul ezek a magyarok a tökkelütött elképzelések következményeként még a szlovák nyelven előadott szöveget is értik, és ezért óvatosan kell fogalmazni, nehogy túl korán kilógjon az a bizonyos állati végtag.”