„Kevés lekezelőbb rendezői koncepció lehetséges ennél: ha a férfi sztároknak elhitték a nézők, hogy kellően ravaszak és okosak a legkörmönfontabb bűntények szórakoztató és laza végrehajtásához, talán női szereplőkkel is elérhető a kívánt hatás. Eredetileg nyilván nem lekezelőnek, sokkal inkább érzékenyítőnek szánták az ötletet. A nagy PC-akarásnak nyögés lett a vége.
És még csak azt sem mondhatjuk, hogy a női szereplők nem tehetnek a kudarcról. A nyitó jelenetben az Ocean’s-sorozat főhősének, a George Clooney által alakított Danny Oceannek a testvére mutatkozik be. Vagyis egy nő rabruhában beszél egy üres kihallgatószobában. Klasszikus színészi feladat. Csakhogy sajnos nem a Debbie Oceant játszó Sandra Bullock a szereplőgárda egyetlen tagja, akinek arcizmait műtétek teszik mozdulatlanná, márpedig így túl nagy alakításokra nem számíthat a néző.
A történet sem kárpótol bennünket. Az Ocean’s-franchise valóban kezdett kiüresedni, mert egyre kevesebb néző aggódott a rosszfiúkért, akik nagybani rablásaikkal és persze sármjukkal már-már túl könnyednek mutatták a veszélyesnek beállított akcióikat. A női bandáért sem kell aggódnunk. Az első perctől biztosak lehetünk a New York-i Metropolitan-gála kifosztásának hibátlan végrehajtásában – vagyis az unalomban.”