Krokodilkönnyek az Akadémiáért

„A Magyar Tudományos Akadémia bizonyára tele van kiváló tudósokkal, és bizonyára nagyszerű tudományos kutatómunka is folyik az intézmény égisze alatt. Irónia és cinizmus nélkül mondom. De nagyon fontos szó az is. Mert hogy látványos semmittevés, kamuzás is zajlik.

A Figyelő magazin a minap egy listát közölt néhány »kutatóról« és kutatásaikról, amelyeknek már a címét sem mindig értjük, és nem azért, mert hülyék vagyunk, hanem mert nincs is semmi értelmük. Vagy ha a címnek még van is értelme, a tartalomnak nincs. Személyes kedvencem A roma LGBTQ első szikrái címet viselő anyag, de A szexuális munka és a prostitúció a neoliberális világgazdaságban: a feminista kritika lehetőségei Kelet-Közép-Európában, vagy a Férfiak, akik férfiakkal szexelnek, szexmunkások Magyarországon se kutya.

A listát végigolvasva mindenki megtalálhatja a maga kedvenceit. A lényeg: a kutatómunkák és a publikációk csupa olyan témával foglalkoznak (szexuális devianciák, genderkérdés, vélt vagy valós hátrányos helyzetű kisebbségek stb.), amelyek a progresszív-liberális baloldal által tökéletesen uralt nemzetközi tudományos életben garantált népszerűséget hoznak, ám a legritkább esetben jelentenek valós, lényeges problémákat és még kevésbé keresnek ezekre valós megoldásokat.

Pusztán a téma a lényeg, amivel a tudományos életben piros pontokat lehet szerezni. Ebből a szempontból az én kedvenc ­publikációm szerzője, Máté Dezső nem bízott semmit a véletlenre: már a címben is két kulcsszó, a »roma« és az »LBGTQ« (a különböző szexuális aberrációkat jelentő, egyre növekvő számú betűből álló hivatalos mozaikszó) szerepel. Szóval erre a sok-sok semmitmondó, ám a nemzetközi progresszív-liberális kánonban szakrálisnak tekintett, a publikációkat jegyző »kutatók« számára a panteonban azonnali helyet biztosító témákra a magyar állam nem biztos, hogy ezután is tízmilliárdokat kíván költeni.”