Magyarország anyaország – a nemzeti összetartozás fundamentumai

„A külfölddel való kommuniká­cióban követni kell Csóti György tanácsait. Más a helyzet azonban, ha magyarul beszélünk. Az anyaország kifejezés meggyökeresedett, alighanem kiirthatatlan. Csóti is említi, hogy évtizedek óta meddő a szóhasználat megváltoztatására való törekvése. Van erre más példa is. Käfer István és Kiss Gy. Csaba például világos okfejtéssel levezették, hogy a Felvidék szó használata kerülendő. Nem azért, mert ez, úgymond, sérti a szlovákokat, hanem azért, mert pontatlan. Sem földrajzi, sem történelmi szempontból nem indokolt a jelenlegi Szlovákia területét Felvidéknek nevezni, márpedig ma ebben az értelemben használjuk, és így használják maguk az érintettek is. Ez az anyaország kifejezés feladásával kapcsolatos első ellenérvem: reménytelen.

A második ellenérvem csak egy feltételezés, amit lehet, hogy a vita során meg fognak cáfolni. Ha az anyaország szó és fogalom fontos a határon túl élőknek, akkor nem hagyhatjuk el. Az elszakított területen élők alighanem érezni akarják: Magyarország nekik is édesanyjuk, még ha ez az anya olykor mostohának bizonyult is, mint például 2004. december 5-én.

Harmadik ellenérvem történelmi. Nem Vállaj elöljárói használták először az anyaország kifejezést. Kölcsey Ferenc egyik történelmi munkájában, a Historiai vázolatok a’ két magyar haza egyesülése felett címűben, háromszor is a mai értelemben szerepel ez a szó. A Par­tium jogállása kapcsán arra mutat rá Kölcsey, hogy ezt a térséget Erdélytől eltérően kezelték még akkor is, amikor a Részek az erdélyi fejedelem alá tartoztak. E különállás célja az, »nehogy a magyarországi megyék az anyaország territoriumától elidegeníttessenek«. Van tehát a magyarban a gyarmatosító ország fogalmától eltérő használata is az anyaország kifejezésnek.”