Jogállam és hazugságvár, avagy egy amerikai milliárdos istent játszik

„Egy amerikai milliárdos úgy érezte, hogy ki ha ő nem? Ki az Isten, ha nem ő? Naná! Ki más! Ezért úgy döntött, hogy nem tétovázik: kezébe veszi a világ ügyeit, tehát kialakította a maga hatalomszerzési módszereit és eszközeit. Ehhez sok pénzt mozgósított, aztán szervezeteket, iskolákat alapított, s rajtuk keresztül ideológiai és hatalomtechnikai képzést indított, hogy emberei behatolhassanak az egyes államok törvényes rendszereibe. A jogrendtől a politikán át az oktatásig elhelyezte a kulcshelyekre a maga zsoldosait az igazgatóktól a kerékkötőkig. Természetesen nem hagyta figyelmen kívül magát az EU-t sem. Némely beavatott szerint az övé a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben.

Ezzel párhuzamosan és bizonyára nem véletlenül az EU bizonyos tisztségviselői elkezdték módszeresen áthágni jogkörüket, és nyíltan beavatkoztak a tagállamok belügyeibe. Ennek legszembeötlőbb tünete, hogy arcátlanul minősítgették, beszéljünk nyíltan: rágalmazták azokat, akik küldetésük szerint saját hazájuk érdekeit igyekeztek képviselni.

Még nyíltabban: megkíséreltek szembefordulni az említett milliárdos terveivel eredeti küldetésük, saját hazájuk érdekében. Őket és a többi képviselőt, politikust saját belső, tehát tagállami jogkörük alá tartozó jogszabályainak megváltoztatására akarják rábírni, és erre súlyos fenyegetésekkel és falrengető hazugságokkal kényszeríteni is igyekeznek őket. Engedetlen ellenfeleik legenyhébb minősítése szélsőjobbos, fasisztoid, sőt fasiszta.”