„Egy amerikai milliárdos úgy érezte, hogy ki ha ő nem? Ki az Isten, ha nem ő? Naná! Ki más! Ezért úgy döntött, hogy nem tétovázik: kezébe veszi a világ ügyeit, tehát kialakította a maga hatalomszerzési módszereit és eszközeit. Ehhez sok pénzt mozgósított, aztán szervezeteket, iskolákat alapított, s rajtuk keresztül ideológiai és hatalomtechnikai képzést indított, hogy emberei behatolhassanak az egyes államok törvényes rendszereibe. A jogrendtől a politikán át az oktatásig elhelyezte a kulcshelyekre a maga zsoldosait az igazgatóktól a kerékkötőkig. Természetesen nem hagyta figyelmen kívül magát az EU-t sem. Némely beavatott szerint az övé a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben.
Ezzel párhuzamosan és bizonyára nem véletlenül az EU bizonyos tisztségviselői elkezdték módszeresen áthágni jogkörüket, és nyíltan beavatkoztak a tagállamok belügyeibe. Ennek legszembeötlőbb tünete, hogy arcátlanul minősítgették, beszéljünk nyíltan: rágalmazták azokat, akik küldetésük szerint saját hazájuk érdekeit igyekeztek képviselni.