Európa kulturális vasfüggönye

Fitz bármit mond, még ha részben igaza is van, soha nem lesz a "jó oldalon", mert egy talpnyaló közhelyfirkász. Ami a témát illeti, az arany középút még mindig jó irány. Persze az már értelmi erőfeszítést igényel minden alkalommal, hogy meglássuk, mi az arany és mi a közép. Nem mondja azt meg sem pártunkéskormányunk sem a demo-hisztérikus ellenzék...

"Nem marad más hátra, Közép- és Kelet-Európának végig kell gondolnia, hogyan mentheti meg csodálatos európai eszményein­ket, hagyományainkat és a kereszténységet, és hogy ehhez milyen új intézményekre, szövetségekre, geopolitikai megfontolásokra lesz szükség." Ha továbbra is ez az irány, akkor mindenesetre erősödni fogunk a Nyugatról idemenekülő európai keresztényekkel és az ő tapasztalatukkal.

Szinte látni, ahogy vérben forgó szemmel ültök a gép előtt, és parancsra toljátok az egy kaptafára gyártott sunyi kis kommentjeiteket. De lehet, hogy nem is vagytok ti olyan sokan. Szerintem, csak a nevetek sok. Mint Ságvárinak anno.

A szerző lazán keveri a közösségi és a kulturális identitást, a kettőt gyakorlatilag egyenlővé téve, mintha ezek egymással felcserélhető fogalmak volnának: "olyan kozmopolita világtársadalom jöjjön létre, amelyben az egyének elveszítik azokat a hagyományos közösségi identitásaikat, amelyek mindig is megvédték őket attól, hogy teljesen alávessék magukat bármilyen birodalmi akaratnak. E globális köröknek ugyanis az a meggyőződésük, hogy a világ válságai csak úgy oldhatók meg, ha az emberek változó identitások között hánykolódnak, így a globális akaratnak is sokkal könnyebben alávetik magukat, hiszen valójában nincs mibe, kibe kapaszkodniuk." "Kulturális vasfüggöny ereszkedett le Euró­pára (...) Közép- és Kelet-Európának végig kell gondolnia, hogyan mentheti meg csodálatos európai eszményein­ket, hagyományainkat és a kereszténységet, és hogy ehhez milyen új intézményekre, szövetségekre, geopolitikai megfontolásokra lesz szükség." Csakhogy egy közösségi identitást bármilyen eszmei tartalommal fel lehet tölteni; ha már valaki egy közösség elkötelezett tagja, akkor bármilyen kulturális hajtűkanyarokat is kibír, mert a lényeg a közösség. Ha holnap muszlimmá lesz a közösség, akkor ő is muszlimmá válik; és hogy ez mennyire így van, arra Bayer egyházból való kilépése jó példa. Neki SEMMIT nem jelentenek a lutheránus eszmék, a kulturális kötődés, hiszen az evangélikus lelkész "megsértette" az ő alapvető közösségét, a fideszt. Ez utóbbi közösségnek pedig önmagában nincs kulturális tartalma. De jó példa erre az ún. zsidó identitás is, aminek nulla kulturális, eszmei tartalma van, az pőrén egy közösségi identitás, amit bármilyen eszmével, bármilyen kulturális értékkel szabadon fel lehet tölteni. A kultúráért küzdeni kell, az senkinek a nyakába nem hullik úgy, mint egy vödör trágyalé. Abba nem lehet beleszületni, azért EGYÉNILEG kell megdolgozni, a műveltséget EGYÉNILEG lehet megszerezni. Persze, vannak ebben közösségi segítő tényezők (iskolarendszer stb), de az egész mégis alapvetően az EGYÉN munkáján múlik, és sokkal kevesebb a közösséghez való tartozáson. Kereszténnyé is csak egyéni megtéréssel lehet válni, igen sajnálatos folyamat az, hogy a keresztény identitást boldog-boldogtalan magáénak hazudhatja, mert ez valójában csak önámítás. Ahogyan a sikeres dédapára való hivatkozás is csak önámítás, ha nem ösztönöz saját erőfeszítésre. Csak az a jó közösségi tudat, amiben az egyén ösztökélve, inspirálva van a saját küzdelemre. Ha apám orvos volt, én is az leszek, ha apám megmászta a Himaláját, én is meg fogom. De nagyon sokszor az elődök, rokonok, közösség sikerei nem ösztönöznek semmire, ilyenkor áll elő a "Hallod Fáni, hogy dübörgünk?" szindróma, és ezzel sajnos lépten-nyomon lehet találkozni. És ennek nagyon destruktív eredményei lehetnek. Például a zsidók mostanában rendkívül szeretnek azzal dicsekedni, hogy Jézus és az apostolok zsidók voltak. De nekik eszük ágában sincs megtérni! Tehát Jézus zsidósága őket nemhogy közelebb vinné a hithez, inkább elzárja, mert belesüppednek egy kényelmes ÖNELÉGÜLTSÉGBE, amiből nem akarnak kimozdulni. Ismerek olyan embereket, akik a sikeres rokonaikkal dicsekednek - noha valójában irigyek rájuk, és azt szeretnék, hogy ők maguk valamilyen módon fölébe kerekedhessenek a sikeres rokonnak, gúnyolhassák vagy elgáncsolhassák azt. Erre utal Jézus ezen megjegyzése: "Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat. Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét! Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését? Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök, és megfeszítetek, másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök. Hogy reátok szálljon minden igaz vér, a mely kiömlött a földön, az igaz Ábelnek vérétől Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek. Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre." Ebből kitűnően látszik, hogy a közösségi identitás nem helyettesítheti a kulturális identitást. Van egy létező csoporttudat, amit csak látszólag tölt fel tartalommal a kultúra, de valójában az identitás kulturális része tök üres.