Orbán Viktor és a marketing: a kormánypárti kétharmad kommunikációs okai

„Fontos, hogy a »nemzetvédő Fidesszel« szemben a párt kommunikációjában nem politikai ellenfelek sorakoztak fel, hanem »globális szereplők” (ENSZ, EU, Brüsszel stb.), egy plakáterdőkkel és reklámszpotokkal alaposan felépített antagonista (Soros György) és »hazai ügynökei« (Soros-hálózat, Soros-bérencek, Soros-pártok, Soros-jelöltek stb.), valamint a »határainkat ostromló migránsok milliói«. Érdemes megfigyelni, hogyan idomult hozzá a Fidesz retorikai készlete a választott narratívához. Ütközet, csata, háború, harc, küzdelem, idegen, veszély, feltartóztatás, Soros, migráns, Brüsszel, kapu, határzár, illegális, védelem – szavak, amelyek egyetlen Orbán-beszédből sem hiányozhattak az elmúlt években. 

A Fidesznek a migráció témájával ráadásul ügyesen sikerült rákapcsolódnia a Magyarország »a keresztény Európa pajzsa/védőbástyája« jól ismert toposzára is, amivel eredményesen mozgósított vidéki, vallásosabb, általában alacsonyabb politikai aktivitású társadalmi csoportokat is. Ebből a választói klaszterből 200 000 új szavazót merített a Fidesz és általuk tudott nyerni listán minden megyében meggyőző fölénnyel, egyúttal be is söpörte három kivétellel a vidéki egyéni választókörzeteket. A végeredmény ismeretében tehát kijelenthetjük, hogy e narratíva és a kapcsolódó üzenetek úgy mentek át a magyar társadalmon, mint kés a vajon.

Oké, de hogyan érte el Orbán Viktor és a Fidesz, hogy a választás szinte kizárólag az ő témájukról szóljon és a kampány az általuk meghatározott kommunikációs kereten belül maradjon? Csak a médiatúlsúlynak és a szinte korlátlan erőforrásoknak köszönhetően sikerült »átnyomniuk« a témájukat vagy más tényezők is hozzájárultak a kommunikációs sikerhez?

A miniszterelnök által évekkel ezelőtt felvázolt centrális erőtér modelljében a Fidesznek kétpólusú, jobb és baloldali ellenzéke van, amelyek egymással korlátozott koordinációra képesek és önmagukban is megosztottak. Ezt a politikai modellt erősíti a választási rendszer, valamint a párt- és kampányfinanszírozás rendszere is. És ez a politikai modell április 8-án tökéletesen működött. A Fidesszel szembenálló politikai erők fragmentáltságából és egymáshoz képest meglévő jelentős ideológiai távolságból következően a kormánypárti narratívával szemben legfeljebb elméleti lehetőség volt egységes ellenzéki alternatíva és közös üzenet megfogalmazására.”