A láthatatlan arc

„Ez volna az ENSZ Alapokmányának Preambuluma, amihez azért nem mérnénk – »a migrációhoz való jog nem tartozik az alapvető emberi jogok közé« – Szíjjáró Péter csütörtöki 12 pontját, amelyben felháborodva kikéri magának, hogy a világszervezet, amely globális ajánlásokon töri a fejét, Magyarországra kényszerítsen bárkit. Ettől eltekintve nem gondolnánk, hogy a kormánynak bármi baja volna vagy lehetne az Alapokmánnyal. Ha nem lennének egy hónap múlva parlamenti választások, ha nem tör ki a kormányfőig érő Elios-botrány, ha Hódmezővásárhelyen nem szakad fel az a feszültség, amely a pokolba kívánja ezt a hatalmat, ha a népszerűségi rangsorokról nem derül ki, hogy nem feltétlenül megbízhatóak, ha nem olyan az Orbán-kormányzás, amilyen, ha a kabinet kihúzza április 8-ig a menekültellenes gyűlöletkampánnyal – nos, akkor szóba sem kerül az ENSZ menekültügyi ajánláscsomagja, amelyet talán decemberben elfogadhatnak.

De mivel a Fidesz pártközpontjában reszketni méltóztatnak április 8-tól, hát találni kellett még egy új ellenséget a kifáradó Soros György mellé. Az ENSZ lett az, amelyről sokan, sokszor mondják, hogy sóhivatal. Ami nem teljesen igaz: 193 egymás mellett élő, eltérő kultúrájú tagállam nem hozhat – nem is hoz – kötelező döntéseket, de viszonylagos békében élve értelmesebb ajánlásokat tehet, mintha hadban állna.”