Család, haza, Európa

„A nyugatiak gyarmatosításból szerzett – azaz rabolt – vagyona több száz éve egyfajta elbizakodottság, sőt felsőbbrendűségi érzet alapja ezekben az országokban. Elhiteti velük, hogy Európa összes polgárának parancsolhatnak, és ez számukra újfajta ösztönzést jelent.

Most »szolidaritást« hirdetnek azon népek iránt, akiket ők sarcoltak és tartottak nyomorban több száz éven át. A nyílt társadalom ideá­jának porondra állításával megindították az arab tavasszal a modern kori népvándorlást, mondván, hogy a fizikai munkától elszokott nyugati emberek számára ez munkaerő-importot jelent, amely tartósítja a jólétet. Amit ma szolidaritásként hirdetnek, az valós tartalmát tekintve rabszolgatartás.

Nem elég az egyszázaléknyi gazdag embernek, hogy ők birtokolják a világ vagyonának hetven százalékát. Még többet akarnak. Az a tervük, hogy a Nyugatra érkezett és ezután érkező illegális bevándorlók »leválogatása« után azokat, akik képtelenek az integrálódásra, tanulni, dolgozni nem akarnak vagy arra alkalmatlanok, különféle jogi trükkökkel a kelet-közép-európai országok nyakába sózzák. Holott ezek az országok nem kérnek import munkaerőt, és törlesztenivalójuk sincs, mert semmi közük nem volt az afrikai és a közel-keleti országok gyarmatosításához. Akik meggazdagodtak a gyarmataikból, most azoktól várnak szolidaritást, akik soha nem részesültek ezekből a javakból.

A visegrádi országokat azonban nemcsak az köti össze, hogy nem voltak a Nyugat bűntársai a gyarmatosításban, hanem az is, hogy ismerik nehezen kivívott függetlenségük értékét. Azt megőrizve akarnak az unióban, mint nemzetállamok ésszerűen működő szövetségében élni. A belépéskor, az alapokmány és az akkor hatályos joganyag ismeretében nem volt kétséges, hogy ezt szuverenitásuk és nemzeti érdekeik megőrzése mellett nyugodtan megtehetik. Az elmúlt évtizedben azonban a pártpolitikai és gazdasági kudarcokat saját országaikban sorra halmozó, de a brüsszeli parlamentben többségben lévő neoliberálisok és posztkommunisták hatalmuk megtartásáért félredobták a jogállamiság szavakban oly fontosnak tartott eszméjét, és olyan munkába kezdtek, melynek célja mások jogai­nak megtiprásán keresztül saját hatalmuk átmentése.”