„A következő hatvan évben a két legfontosabb munkavállalói készség a kritikus gondolkodás és a kreativitás lesz, mondja Vekerdy. Régóta áltatja azzal rajongótáborát, hogy minden gyerek kreatív, igazi talentum, csak a magyar állami oktatás öli ki belőlük a páratlan tehetséget. Mind költők, zeneszerzők, esetleg pszichológusok lehetnénk, ha nem kellett volna nulladik órára bejárni, és Klári néni nem fegyelmezett volna meg bennünket másodikban. (...)
Vekerdy Tamás – már koránál fogva is – nem képes a rugalmas gondolkodásra, a saját paradigmájának és paranoiájánaka rabja, a köztünk járó parafenomén. Nemzetpusztításnak nevezi a mai magyar oktatást, amelyik kineveli a tantárgyi diákolimpiák érmeseit, és piedesztálja állítja az egyenlősítő finn oktatást, amelyik erre nem képes, mert nekik az erős négyes az ideájuk. Mindenki legyen az, jobb nem kell. Ez is egy út, de beszéljük már meg, hogy kell-e ez nekünk.