Ne múljék el nap munka nélkül

„Felbátorodott a bálintgazdaságtól, hogy elszegődött politikusnak?

Érdeklődtem a közélet iránt, de az elveim inkább filozófiaiak, semmint politikaiak voltak. A humanizmust és a demokráciát tartom az egyén és a társadalom életében a legfontosabbnak. A rendszerváltás után több párt hívott a soraiba. Nemet mondtam, amíg az SZDSZ meg nem keresett. Azt hiszem, tisztességgel elláttam a képviselői munkámat. A ciklus közepén a pártelnök mindegyikünkkel elbeszélgetett. Mondtam, azért jöttem ide, hogy a mezőgazdaság ügyeiben próbáljak segíteni, de erre nincs módom. Kuncze Gábor, akivel azóta is jó viszonyban vagyok, magyarázta, hogy ez a kis párt csak a legfontosabb ügyekkel tud foglalkozni. Én úgy éreztem, nincs ezek között a mezőgazdaság. Kitöltöttem a ciklust, de többet nem jelöltettem magam.

Milyen értelemben lógott ki a politikusok közül?

Nem tudok nagy kompromisszumokat tenni. SZDSZ-esként is folyton nyaggattam a párt vezetőit, hogy vidékre kell menni, hiszen a magyar lakosság hatvan százaléka ott él. Kétségbeesetten látom, ha vidéken járok, hogy a volt háztáji gazdaságok nem léteznek, a sertésólban nincsen disznó, és a tehénistállóban autó áll. Az állatorvos páciensei kutyák, macskák, papagájok. Az ötszobás házakban csak a konyhát fűtik, és két öreg ül a sparhelt mellett. Az elhanyagolt vidék idegen a mai politikusok előtt, a fideszesek ismerik a legkevésbé.

Visszafordítható a vidék hanyatlása, elnéptelenedése?

Óriási hiba volt olyan körülményeket teremteni, hogy az orvosok, a pedagógusok, az agrárszakemberek, a mérnökök elmenjenek innét. De még a nem jól kereső foglalkozásúak is, mert inkább tányért mosogatnak külföldön. Nem lett volna szabad a társadalom gondolatmenetébe beszivárogtatni, hogy ez határokkal szigorúan körülvett ország, amely csak a saját életét, identitását fogadja el. Nem lehet elszigetelni ma már egyetlen országot sem.”