In memoriam Gyulafehérvár

„Romániában ma tartják a Nagy Egyesülés napját, az ország első számú nemzeti ünnepét. 1918-ban ekkor, december elsején mondta ki Gyulafehérváron az erdélyi román nagygyűlés, hogy Erdély, Partium és a Bánság (26 történelmi vármegye a 64-ből) ezentúl Románia része.
(A történelmi Magyarországból kiszakított, románná kényszerített 103 ezer négyzetkilométer nagyobb, mint a mára megmaradt csonka haza!) A memorandumban román ígéretek is szerepeltek: teljes nemzeti szabadság az együtt lakó népeknek; egyenlő jog és teljes autonóm szabadság az állam összes felekezetének; korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jog stb. Az eltelt évszázadban ebből szinte semmi sem valósult meg.
Ellenben pár éve törvény írja elő odaát: pazar ünnepségeket kell rendezni e napon, emellett valamennyi város – ha eddig nem tette – nevezzen el egy főutat 1918. december 1-jéről. A rendelet célja: a magyar lélek megtiprása. Fájjon még jobban a történelmi haza megcsonkítása, milliónyi magyar elszakítása a szülőföldtől.

Emlékezzünk a keserű dátumra! Ahogyan Muhit, Mohácsot vagy Világost, ezt a gyulafehérvári napot se felejtsük el! Október hatodikát, 1849 mártírjait is megtartottuk emlékezetünkben, rájuk is utcák, terek emlékeztetnek. Ezek az erdélyi városokra oktrojált December 1. közterek csak erősítik a határon túli magyarok hitét. Ahogy az áldozat mártírrá lesz, úgy lesz a megtiport vesztesből is hős. És nincs vége a történelemnek!

Ne feledjük, szép emlékünk is köt december elsejéhez. 1800-ban e napon születik a költő, aki majd Szózatba fogja önteni a magyar reményt:
»Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor, mely után / Buzgó imádság epedez / Százezrek ajakán.« Isten küldte nekünk Vörösmarty Mihályt!”