Európa jobbra fordul?
A Politico májusi cikke szemléletesen ábrázolta azon uniós államokat, melyekben előre tört, vagy hatalmon van a jobboldal.
Ezek a 68-as gengszterek a mai világban már a nyugdíjkorhatárhoz közel álló brüsszeli „fő bürokraták”, és ők vezetik az Európai Uniót, rá akarják kényszeríteni elképzeléseiket Európára, miközben állandóan papolnak a szabadságról és a demokráciáról. Interjú.
„Mi a keresztény Európa jövője, és mi ebben a mi feladatunk?
– Napjainkban azért merül fel olyan radikálisan ez a kérdés, mert tudjuk, hogy az egyesült Európa, aminek Brüsszel a központja – úgy látszik –, nem akarja a keresztény Európát, de nyíltan ezt nem meri kimondani, csak a tetteiből lehet erre következtetni. Hova nyúlnak vissza ennek a gyökerei? Úgy gondolom, hogy a 68-as párizsi diáklázadásokig. Akkor kezdték a keresztény Európát nyíltan támadni és lerombolni. Mert burkoltan addig is ment ez, de nem ennyire leplezetlenül. Az a nemzedék, amelyik ezeket a lázadásokat csinálta, az egyetemi évei alatt nem azzal foglalkozott, hogy egy szakmának megtanulja az alapjait, hanem azzal, hogy lázítsa a lázadás korában élő fiatalokat. Mert ha tanultak volna rendesen, akkor nem értek volna rá arra, hogy lázadásokat szítsanak. Ezeknek az apukáik valószínűleg azoknak gyarmatosítóknak a leszármazottai voltak, akik iszonyúan meggazdagodtak a gyarmatok kizsákmányolásából. Nyugodtan csinálhatták ezt, én lázítok, apuci pedig fizet. Itt jön a nagy ellentmondás. Apuci fizet abból, amit a munkásság kizsákmányolásából szerzett. Én pedig lázítok és forradalmat csinálok azok között, akiket az apuci kizsákmányolt. De ezeknek semmi közük az igazi munkásokhoz, mert azoknak van egy bizonyos fajta becsülete.
Én voltam munkás is, tapasztalatból tudom. A munkásnál semmi más nem számít, csak hogy valaki ért-e a szakmához és becsületesen él-e. Magyarul, megtartja az ígéretét, nem veszi el a másét és lehet-e rá építeni. Azért mondtam el ezt a példát, mert ezek a 68-as gengszterek a mai világban már a nyugdíj-korhatárhoz közel álló brüsszeli »fő bürokraták«, és ők vezetik az Európai Uniót, rá akarják kényszeríteni elképzeléseiket Európára, miközben állandóan papolnak a szabadságról és a demokráciáról. Rá akarják kényszeríteni az uniót arra a magatartásra, amit apáik ténylegesen gyakoroltak a világ gyarmatbirodalmaiban, az angolok, a hollandok, a belgák és a franciák, meg a spanyolok és a portugálok. De megszűntek a gyarmatbirodalmak. Hát most mit csináljunk? Föléljük apuci örökségét? De az sem tart örökké. Így bizonyos pozíciókat kitaláltak, majd megszavaztatták maguknak. Még mindig abban élnek, abban a világban, és ezt szüleiktől – most már tudat alatt – örökölték, hogy a világot csak így lehet kormányozni. Nagyon szép mese a demokrácia, ez kell a tömegeknek. Valójában van egy császár és alatta vannak a királyok. Vazallusok.
Egy hűbérúr és vannak a hűbéresek. És a vazallusnak engedelmeskednie kell a hűbérúrnak. És ha nem engedelmeskedik egy vazallus, akkor nagyon rossz szemmel néznek rá. Ezt Orbán Viktor mindennap megélheti.
A 68-as nemzedék ráadásul nemcsak a politikába, hanem a médiába, a különböző gazdasági szervezetekbe, migránsszervezetekbe is beépült, és ma ennek a generációnak az irányítását látjuk.
Az öreg huligánok most ott vannak a pozíciókban, ők a császárok. Az teljesen mindegy, hogy a császárt most Európai Bizottságnak, vagy Parlamentnek, vagy bíróságnak hívják, ezek a demokrácia látszatai. A hatalom megosztása látszólagos, Montesquieu alapján, úgy tűnik, mintha a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói szervezetek függetlenek lennének egymástól. Dehogy függetlenek, azok abszolút egymást befolyásolják. Ilyen Európában élünk, ahol az Isten helyett megjelent a szabadságnak egy torz fogalma: amit nekem szabad, azt neked nem szabad. Erről van szó, az összes torzulással együtt, ami ebből következik. Ha szabadságnak egy félremagyarázott fogalma kerül az Isten helyébe, akkor ez így néz ki és ez lesz a következménye.
Az igazi szabadság valójában a döntés szabadsága, hogy elkötelezem magamat egy célnak, ám ezt a szabadságot nem hajlandók elfogadni, csak a kamaszos választási szabadságot. A szabadság az, hogy a fogyasztói társadalomban minél több árucikk legyen és minél több csillogó árut vásárolhassak meg.